Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

IN MEMORIAM - Katonáné Czobor Ágnes (T. V.)

IN MEMÓRIÁM KATONÁNÉ OZOROR ÁGNES (1914-1987) 1987. január 21-én elhunyt Katonáné Czobor Ágnes, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott osztályvezetője. Múzeumi pályáját 1949-ben kezdte. Foglalkozása, állása volt korábban is, de hivatásának megfelelő igazi otthonra csak a Szépművészeti Múzeumban lelt. Intézményünk akkoriban második hőskorát élte. Még tartott a háború ütötte sebek gyógyítása, de már teljes intenzitással folyt a gyűjtő-, rendszerező-, kiállító-, tudományos és ismeretterjesztő munka. Azokban a küzdelmes esztendőkben, a lezárt országhatárok korszakában a múzeum egyike volt azoknak az intézményeknek, amelyek ébren tartották a kultúra egyetemességének eszméjét, egy darab Európát mentettek át a jövőnek. A művelt, széles látókörű, kifinomult ízlésű Czobor Ágnes a maga területén mindent megtett azért, hogy a múzeum betölthesse e nemes hivatását. Később, mikor fokozatosan ismét bekerültünk a nemzetközi kapcsolatok életadó áramába, ugyanő imponáló nyelvtudása birtokában oroszlánrészt vállalt e kapcsolatok ápolásában, bővítésében. Mint kutató nem volt teoretikus hajlamú, a műalkotásban a személyes, az egyedi vonzotta, a finom árnyalatok, a műben ott és akkor megteremtett mikrokozmosz. Értékes munkásságáról ismeretterjesztő könyvek, a holland és itáliai festészet tárgykörében írt tudós tanulmányok és emlékezetes kiállításainak katalógusai vallanak. Mindenkor a művésszel kereste a kapcsolatot, azzal a két-három évszázada halott, alkotásában mégis jelenvaló mesterrel, aki most húzta meg képén az utolsó ecsetvonást. Frisa szemmel, elfogulatlanul vizsgálta kutatása tárgyait, absztrakt elméletektől, a magukat a művektől függetlenítő spekulációktól ódzkodott. Ritka tehetsége volt a mestermeghatározáshoz, ami számára egyszerre jelentett elmélyült kutatómunkát, ezernyi apró megfigyelés elraktározását, izgalmas nyomozást és gyönyörűséget szerző játékot. Czobor Ágnes, mint nemzedékbeli kollégáinak legjava, magától értetődő természetességgel, belső parancstól vezérelve, hivalkodás nélkül tette kötelességét. A Régi Képtár munkatársaként, a nyilvántartási munkát vezetve, majd a Grafikai Osztály élén, az esztergomi Keresztény Múzeum és az Egri Képtár kiállítását rendezve, a céljait világosan látó és azok megvalósulása érdekében minden tudását, teljes szellemi energiáját latba vető szakemberként végezte munkáját. Méltán övezte a múzeum falain kívül, szélesebb körben is megbecsülés. Tgen sokat tett azért, hogy a múzeum és a magángyűjtők viszonya ne hatóság és ügyfelek gyanakvással, bizalmatlansággal mérgezett szembenállása, hanem a magyar műkincsállomány védelmének közös ügyét szolgáló harmonikus, partneri kapcsolat legyen. Elévülhetetlenek az érdemei lappangó műtárgyak felkutatásában, gyűjteményünk anyagának gyarapításában is. Czobor Ágnes halála a magyar múzeumügy és művészettörténet-tudomány fájdalmas vesztesége. Rokonszenves egyéniségének, nagyértékű munkásságának emlékét megőrizzük. T. V. * Katonáné tudományos munkáinak jegyzékét lásd a 4—6. lapon.