Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Johann König egy ismeretlen képe a Szépművészeti Múzeumban

vább él és meggyökeresedik a keresztény művészetben. Az ábrázolás az antik művészetben Dionüszosz vagy más isteni gyermek születésének fontos epizódja."'

1 Az isteni eredetű gyermek, a hős születésének profán ikonográfiájából került át a bizánci Nativitas ábrázolásókra a motívum. 7. századi szentföldi zarándokok még látni vélték Krisztus fürdetésének színhelyét a betlehemi barlang közelében, ahol egy kőmedencét említettek a leírások. A bizánci művészetből az itáliai művészetbe felszívódott motívum fokozatosan elveszti misztikus jelentését és vallásos zsánerré vált.

52 E helyütt nem feladatunk a téma nyomon kísérése Raffaellóig. Jézus, Mária és Keresztelő Szent János születése ábrázolásokon él tovább a téma az érett reneszánszig. A Raffaello-körben újra jelentőséget nyert, elképzelhető, hogy nem csupán a folyamatos tradíció részeként, hanem mint egy, közvetlenül az antik ábrázolásoktól inspirált téma. Könignél is ez a raffaellói fürdetés jelenik meg. Ezért is tarthatjuk az idős asszonyt, aki a fürdetésben segít, itt Szent Annának, bár a Kis Szent Család Erzsébet alakjának a másolata. A Mettercia ilyen zsánerszerű ábrázolása a német hagyományban sem ismeretlen. Albrecht Altdorfer 1520 körül készített rézmetszete „Anna és Mária lefekteti a Gyermeket" nem lehetett ismeretlen a 16. századi mesterek előtt.

53 A gyermek Jézus fürdetésének jelenete a raffaellói előképek hatására még Poussin művészetében is feltámad, 1650 körül készült képén az assistenzát a gyermek Keresztelő Szent János és Erzsébet nyújtja a fürdetéshez.

54 Raffaello-kompozíciók továbbélésére és átvételére az 1600-as évek német művészetében a Szépművészeti Múzeum egy másik képe is szolgálhat például. Hagyatékként került a múzeumba 1980-ban egy kisméretű festmény a Madonna Gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal (119. kép).

55 A kép mestere ismeretlen, egy 1600 körül működő német mesternek tulajdonítható. A kép rendkívül egyenetlen kvalitású, a drapériák és a fény-árnyék modellálása egy ügyes Elsheimer követő kezére vall, a csendélet, a nimbusz és a sugárkoszorú azonban egy ügyetlenebb kéz munkája. A kompozíció maga Raffaello Petite Sainte Famillejének egy másfajta derivátuma. Innen származik a Madonna ülésmotívuma, kéztartása, a két gyermek egymást átölelő mozdulata is. Jézus előrehajló testtartása Raffaello ún. I. Ferenc Madonna képén lévő motívumot ismétli meg. Képünk mesteréről semmit sem tudunk. Minden bizonnyal ismerte Elsheimert és egy szerényebb tanítványa vagy talán követője volt. Elsheimer Pihenés menekülés közben (1599 k. Berlin) képét ismerhette képünk szerényebb tehetségű festője. Elsheimer ezt a főművét Velencében festette.

56 Elsheimer művének távoli vissz51 Lawrence, M., Three Pagan Themes in Christian Art, in De Artibus Opuscula XL, Essays in Honor of E. Panofsky, New York 1961, 327—330; Nordhagen, P. j., The Origin of the Washing of the Child in the Nativity Scene, Byzantinische Zeitschrift 54 (1961) 333. 52 A gyermek fürdetésének ikonográfiájával részletesen foglalkozott Faludy A., Az apokrif mariologiai irodalom hatása a bizánci ikonográfiára és továbbélése a magyar középkori falfestészetben, Budapest 1973, ELTE disszertáció, kézirat. Felhasználásáért itt is köszönetet mondok, 69—119. 53 Legutóbb Luther und die Folgen für die Kunst, Hamburg, Kunsthalle 1983. 119. sz. 54 Cambridge, Fogg Art Museum, Blunt, A., i. m. 54. sz. 55 dr. Papolczy Ferenc és neje hagyatéka, ltsz. 80. 18. Réz, 27X20,4 cm. 56 Adam Elsheimer. Frankfurt am M. (fent 4. j.) 11. sz.; Andrews, K., i. m. 7. sz