Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Johann König egy ismeretlen képe a Szépművészeti Múzeumban

ronese hatása alá került. Veronese Kánai mennyegzőjéről miniatura-másolatot is készített, nyilván megrendelésre. A velencei festészet hatása végigkísérte egész munkásságát, még az 1632-ben festett Allerheiligen kép (Augsburg, Städtische Kunstsammlungen) elegáns manierizmusában is ez a hatás érvényesül a legerősebben.

9 Rómában Elsheimeren kívül Paul Brill és Carlo Saraceni hatott rá. Római tartózkodása alatt a figurális festészetben domináló Caravaggiohatás egyáltalán nem érintette a mestert.

10 A most felbukkant képet tehát már Augsburgban festette 1628-ban, de König római ideáljait és élményeit idézi fel. Ez az ideál pedig Raffaello. Az „anticher manier", a klasszikus ideál Raffaello mintájának a követésével volt egyértelmű még a 17. században megalakuló akadémiák számára is. König eddig ismert művei alapján nem tudtuk, hogy a nagy reneszánsz mester bűvkörébe is bekerült. Raffaello hatásáról a német festészet tárgyalásaiban eddig még alig esett szó. Raffaello „for£ima"-j ának eleven és 'folyamatos továbbéléséről eddig csakis a francia művészettörténet adhatott számot, ahogy ezt az 1983, 84-es nagy kiállítás bizonyíthatta.

11 A budapesti képen a háttéri ablakkivágásban, mint „kép a képben", aszimmetrikus kompozíciójú König-i tájkép jelenik meg. A fák lombjai jellegzetes technikával vannak megfestve, mintha „kipöttyözte" volna azokat. Világos ezüstszürke és árnyékos részek vezetik a szemet a hegyes-dombos háttér felé. A klasszikus architektúrájú, faloszlopokkal tagolt belső tér egy félrehúzott zöld színű függöny mögött tárul fel. A barna kockás márványpadlón hatalmas ezüstfehér fémből készült vizeskancsó és fémtál áll az előtérben. Ezek térbeli elhelyezése nem mondható megoldottnak. Antikizáló, olaszos ornamentikájuk és formájuk nem a nürnbergi ötvösségből, hanem olasz mintaképekből vezethető le.

12 A fiatal Mária piros ruhájában és kék köpenyében a reneszánsz Madonnák klasszikus színharmóniáját idézi, de barna hajában lilás-rózsaszín szalag van. Átszellemült arca erőteljes chiaroscuróval modellált. Balra egy idős asszony, — feltehetően Szent Anna — térdel, és igyekszik Jézus pelenkáját megigazítani. Fején sárga kendő van, mély állát is körülfogja. Sötétlila ruhát, zöld és barna csíkos anyagból készült köpenyt visel. A kompozíció jobb szélén liláspiros ruhát, fehér inget és fejkendőt viselő fiatal szolgáló hajol szeretetteljesen a Gyermek felé, kezében fehér leplet tart. Mielőtt a kompozíció formai előképeit és ikonográfiáját megvizsgálnánk, arra kell választ keresnünk, hogyan illeszthető ez a datált mű König eddig ismert figurális művei közé. Mivel az oeuvre-katalógus most készül, csak az általam ismert és a publikált anyaggal tudom összevetni. Vallásos témájú, nagyalakos kompozíciót nagyon keveset ismerünk a mestertől. Képünkhöz legköze9 Deutsche Barockgalerie, i. m. (1984) 160. 10 A W. Friedländer definíciójában antimanierista stílusnak nevezett stílus képviselőihez tartozott, akik az 1590—1620 közötti időszakban ismét a nagy reneszánsz mesterek felé fordultak. Vö.: Friedländer, W., Mannerism and AntiMannerism in Italian Painting, New York 1957, 47—50. 11 Raphael et l'art français. Hommage à Raphaël, Paris, Grand Palais, 1983—1984 (Cuzin, J.

—P.); egy korábbi kísérlet a Raffaello tradíció összefoglalására Golzio, V„ La fortuna critica, in Raffaello. L'opera. Le fonti. La fortuna, II, Novara 1968, IX. fejezet. 12 Vö. Giulio Romano rajza, Hartt, F., Giulio Romano, New Haven 1958, Rat. sz. 98, 134. kép. De ilyen antikizáló vázák motívuma Nürnbergben is ismert, pl. Sandrart, J., Der Teutschen Académie Andern Theil c. művének 1675-ben kiadott illusztrációi között találkozunk hasonlóval. Vö. Barock in Nürnberg, i. m. (fent 4. j.) 19.