Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Egy úttörő
(52. kép), 49 és egy boiótiai kratér, amely a Cesnola-festő hatását mutatja. 50 Az általánosan elterjedt ábrázolási konvenciót, amely szerint a fekvő állatok hátrafordított, az állók előre néző fejjel, gyakran legelő tartásban jelennek meg, jól mutatja egy attikai oinochoé ritka friz-kompozíciója a kopenhágai kantharos festőjétől (55. kép). 51 A Casale del Fosso-festőnek és budapesti művének ezeket a vonásait érdemes teljes művészettörténeti kontextusukban megvizsgálni. Röviden összefoglalva: a 8. század harmadik negyedében Veiiben dolgozó mesterről van szó, aki egy főként helyi hagyományokból kialakított edénytartó formát görög, közvetlen eredetüket tekintve túlnyomórészt euboiai motívumokkal díszített. Ennek a képnek valamennyi vonása más források alapján is hitelesíthető. A görög kerámiával jóval korábban, a század első felében megismerkedtek már a későbbi etruszk terület lakói. 52 Bár jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi görög import-kerámia Etruriában korinthosi eredetű volt, 53 a század harmadik negyedében az euboiai kerámia hatása vált uralkodóvá, részben import, részben helyi utánzatok formájában. 54 Ügy látszik, hogy a görög hatások befogadásában eleinte Tarquinia mellett a Tiberis alsó folyásánál fekvő településeknek, főként Veiinek és Rómának, volt vezető szerepük; az importált kerámiát helyben utánzó legkorábbi műhelyeket is elsősorban itt kell keresni. 55 Veiiben egy a Casale del Fosso-festőénél nem sokkal későbbi másik helyi geometrikus vázafestő műhely működését is sikerült kimutatni. 56 49 Fent 44. j. 50 Kahane, i. h. (fent 43. j.) 137 (utalva közeli rokonságára a ,,Cesnola-iskolá"-val) és 29. t., 4. k. Courbin, i. m. (fent 17. j.) 414, 1. j., egy argosi példát említ. Az Evelynfestő 70 körüli protokorinthosi aryballosának dámszarvasa (Cook, B. F., Br. Mus. Quarterly 36, 1972, 110—113 és 38. t., c. k.) a motívum görög történetének következő, orientalizáló szakaszát nyitja meg. 51 CVA Louvre 16, 51. t., 2—3. k. (innen az 55. kép); a kompozícióról és a festőről Kauffmann— Samaras, A., uo., 14—15. Nem szükséges itt kitérni a futó vagy heraldikus párként szembenálló hátrafordított fejű állatok motívumára. 52 Legutóbb összefoglalóan a korábbi irodalommal Dehl, i. m. (fent 6. j.) 133—137, de vö. a következő jegyzetet is. L. most. Delpino, F., Arch, nella Tuscia 2 (1986) 175— 176. 53 Legutóbb Bartoloni, i. h. (fent 27. j.); vö. Descoudres, BSA 78 (1983) 34 és Ridgway, BSA 80 (1985) 148—149. Dehl szerint (i. m. 133) a 8. sz. vége előtt nincs korinthosi import Etruriában, de — akárhogy dőljön is el az elsőbbség kérdése — ez biztosan túl késői időpont. Ha a veii Grotta Gramiccia 871. sírjában talált skyphost helyi utánzatnak tartjuk (így legutóbb Dehl, i. m. 131, 605. j.), felmerül a kérdés, hogy hol láthatta mestere az utánzott görög eredetit. 54 Legutóbb Coldstream, GGr 231—233; Ridgwav, Alba 147—154; Boitani—Deriu— Ridgway, BSA 80 (1985) 148—149. 55 Legutóbb Cristofani, M. in Forme di contatto e processi di trasformazione nelle sncietà antiche, Pisa—Roma 1983, 241—242 és 6. j. (a korábbi irodalom); Dehl, i. m. (fent 6. j.) 129. Isler érvei (i. h., fent 6. j., 44—47) a tarquiniai hydria késői keltezésére nem meggyőzőek; vö. legutóbb a sírleletről Iozzo, M., in Civiltà degli Etruschi (fent 12. j.) 60—61, továbbá Canciani, F., in CVA Tarquinia 3, Roma 1974, 34, ad 26. t., 3—4. k. (helyi geometrikus vázák a 8. sz. harmadik negyedéből) és Paoletti, O., in Civ. degli Etr., 75 és Arch. Anz. 1986, 407—414 (750 körüli euboiai csésze Tarquiniából). Egy Euboiában talált, a Casale del Fosso-festő műveivel egykorú bronz-öv (Close Brooks, J., Bull. Inst. Class. Stud. 14, 1967, 22—24) alighanem Veiiben készült (Bonomi Ponzi, L., Annali Perugia 22, 1984—85, 85). 56 MEFRA 92 (1980) 597 és 14. j.; vö. Isler, i. h. (fent 6. j.) 30—31 és 42. A két római töredék (MEFRA 89, 1977, 487, 9. k.; Isler, i. h. 30, 4. sz.) idesorolását egyelőre nem látom meggyőzőnek. Azonos mesterkézre egyelőre a többinél sem kell gondolni.
