Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben
ábrázolásainak kivitele; kecses és elegáns, dekoratív festésű figurák népesítik be az egyes jeleneteket, ha a színezés — melyből hiányzik a zöld és annak árnyalatai — távolról sem olyan friss és élénk, mint Hori példányáé. Fontos közös vonása azonban a két koporsónak, hogy ábrázolásaik kizárólag az Ozirisz-vallás szféráját örökítették meg. Szeszekh-nofru, a feliratok tanúsága szerint 39 Izisz papja (jt-ntr n 3st n t3hntj 40 volt, aki két helyen 41 a „Hórusz, Anyja Támasza/* 2 Ozirisz sm-papja" (Hr jwn n mwt-f sm n Wsjr) címeket viseli. Magasabb tisztséget töltött be tehát a papi hierarchiában, mint Hori, aki Izisz io c b-papja volt, 43 s ez már magában véve is Indokolja koporsójának kvalitásosabb kivitelét. Figyelemreméltó, hogy a Horikoporsón ábrázolt istenhármasság harmadik tagja — Horsziésze (V 3 = 19. kép) — helyett a Szeszekh-nofru koporsóaljon (bal 2.) egy, az előzőnek megfelelő — bár kibővített — jelenetben az embertestű, sólyomfejű, Atef-koronás és libatios cselekményt végző istenség a „Hórusz, Ozirisz fia" (Hr s3 Wsjr) nevet viseli. Valójában egy és ugyanazon istenség személyéről van szó az Izisz, illetve Ozirisz fiát, Hóruszt megtestesítő alakban. — A kopenhágai koporsó belsejében, a hátoldalon egy nagyméretű, koronás Szokarisz-alak látható (26. kép). A tartalmi és az ikonográfiái egyezések arra vallanak, hogy Hori és Szeszekh-nofru koporsója azonos társadalmi réteghez tartozó személyek tulajdona volt; az Izisz-papok köréből származóké, akik egyazon vallásos centrumban működtek a XX. dinasztia Idején. Ez a centrum pedig, igen valószínű, hogy a felsőegyiptomi 9.' nomosz székhelye: Akhmim (Panopolisz) volt, ahol a főistenség, Min mellett Izisznek ősi kultuszt tulajdonítottak. 44 Szeszekh-nofru koporsóján, Izisz neve mellett, egy figyelemreméltó epitiheton áll: a sérülten is olvasható t3-hnt („aki az élen van"), mely felidézhette a Min-centrum Amarna-kor utáni nevét — Hnt-Mnw —, s egyben utalhatott a kultusz élén álló istennőre, Iziszre. 45 A kopenhágai koporsón olvasható megjelölés (3st n t3-hnt) meghatározza a vele szoros rokonságban álló Hori koporsójának származási helyét is. Ezzel a feltételezéssel vág egybe az a múlt századi szakvélemény, melyben E. Brugsch Akhmimot jelölte meg a Hori-koporsó származási helyéül. 46 Ezt látszik megerősíteni egy berlini koporsó is, 47 mely névtelen ugyan, de kivitele és ikonográfiái elemei 39 A másodlagos felhasználás során csak az eredeti nevet törölték — egy-két helyen az is fennmaradt —, a címet nem, s egyéb változtatást sem hajtottak végre a szövegen. 40 A tető vertikális feliratsorának vége felé, a lábrészen, valamint az alj jobb oldalának utolsó jelenetében olvasható; mindkét helyen töredékes. 41 A fedél első képsávjában álló jelenetekben (Koefoed— Petersen, O., Cercueil a és a', 274.); az elhunyt feje felett, amint az párducbőrös papi ruhában adorál Ozirisz és Izisz előtt. 42 Ez a papi cím a XIX. dinasztiától kezdve szerepel: pl. British Museum 947 sz. szobrán (Khaemwaset, Assziutból) II. Ramszesz korából: Budge, E. A. W., A Guide of the Egyptian Galleries (Sculpture). London 1909. 170. 43 Kees, H., Priestertum, 301 sk LÄ IV, 1089 sk. 44 Montet, P., Géographie de l'Egypte ancienne. II, Paris 1961. 108—109.; LÄ I 54 = Id. itt a vonatkozó irodalmat. 45 A fedél vertikális felirat sorában és a koporsóalj jobb oldalának utolsó képe fölött a t3-hnt determinatívuma egy nagy kígyó, mely világosan istennőre utal. 46 Ld. a 37. jegyzetet. 47 Staatliche Museen zu Berlin, 8505 sz. = Ausführliches Verzeichnis der Ägyptischen Altertümer, Gipsabgüsse und Papyry. Berlin 1894. 134.; Berlin 1899. 170. A katalógus XXI —XXII. din. korinak és Akhmimból származónak határozza meg a koporsót.
