Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben
kéztartás, a díszítés arányos elosztása, s az ábrázolt alakoknak a ramesszida művészetre jellemző — a XX. dinasztia végétől a XXII. dinasztia elejéig uralkodó túlzsúfoltsággal ellentétben álló — mértéktartó, sok részletben a XVIII. dinasztia végére és a XIX. dinasztia közepéig tartó időszakra emlékeztető stílusa. A koporsó tulajdonosának és környezetének túlvilághite az Ozirisz-kultusz elsőbbségét fogadta el; a napkultuszra csupán Ré-Harakhti alakja utal (V 1 = 17. kép). A thébai theokrácia uralma alatt a halotti kultuszt elárasztó — sa sírmellékleteken is dúsan alkalmazott — kozmogónikus jelenetek előfutárai sem kaptak helyet a képmezőkön. Ez a tény nem csupán a koporsó kormeghatározásában döntő fontosságú, hanem a példány származási helyének megállapításához is hozzájárul. Ismeretes, hogy a műtárgyvásárláskor megadott származási adatok általában légbőlkapottak, sőt olykor tudatosan félrevezetők. Hori koporsójának provenienciáját illetően, miként azt az előzőekben László P. közölte, hiteles forrásból meríthetünk; maga E. Brugsch szakvéleménye tanúsítja, hogy a példány Akhmimban került elő. 37 Ez a koporsó is, mint az ott talált emlékek többsége, a Ptolemaiosz-korban másodlagosan használt példány volt; erről tanúskodik a benne fekvő múmia, a kartonázs maszk és a koporsó aljában talált s újólag felragasztott múmiadíszek kivitele is. Szerencsére a feliratban nem törölték a neveket, miként egy kopenhágai példányon; Szeszekh-nofru koporsóján, mely Hori koporsójának legközelebbi analógiája (23—26. kép). 38 A Ny Carlsberg Glyptotek példánya valóban, számos vonatkozásban meglepő rokonságot mutat Hori koporsójával. Elsősorban a formai kialakítás és a szokásos díszek elemei ismétlődnek mindkét darabon. Azonos a fejtetőt borító lótusz-dísz alkalmazása, a gallér mintázata és az emblémát tartó sólyomfejes záródíszek, a könyököt alkotó lótuszvirág a plasztikusan megformált karok alatt, s a szívamulett, mely Horinál a kezek felett, Szeszekh-nofrunál a karok alatt, középen csüng. Azonos rendszerű a fedél képeinek elosztása, és — jóllehet a jelenetek csoportosításában és alakjaiban számos eltérés figyelhető meg — feltűnő az iüd3t-szemek és az Jrojtut-emblémák sűrű, rendszeresen ismétlődő alkalmazása. A kopenhágai példány aljának oldalain fantáziadúsabb és dekoratívabb a jelenetek és a szereplők formai és tartalmi megfogalmazása, mint a pápai koporsón, sajátos egyezést mutatnak azonban a parókás Ozirisz-féjekre, valamint a sólyomfejű istenekre illesztett Atef-koronák, melyek azonos, lokális ikonográfiái hagyományok alkalmazását bizonyítják. Szeszekh-nofru koporsójának mind a fedelén, mind az alján sokalakos, és a Horiénál zsúfoltabb képmezőkben rendezték el az ábrázolásokat, és Hori leegyszerűsített áldozati jeleneteitől eltérően — az alj oldalain — nagy, összefüggő kompozíciókat alakítottak ki. Ez utóbbi tényből is adódik, hogy Szeszekh-nofrunál jóval több a képeket kísérő szöveg, mint Hori példányáén. Művészileg kvalitásosabb a kopenhágai koporsó 37 László, P., A koporsó története, u. itt: 10. és 13. jegyzetek. 38 Koefoed— Petersen, O., Cercueil de la momie de Sesekh-nofru in From the Collections of the Ny Carlsberg Glyptotek 3 1942. 268—280. XXI—XXXIV. t. Korábbi irodalmat Id. ott. — U. ő: Catalogue ... Copenhague 1951. no 6, 14—19. XXI— XXXXIV. t. — Szeszekh-nofru koporsóját a Késői korban Pa-aa-en-qah uzurpálta. A szöveg nincs publikálva. Koefoed— Petersen a koporsó származási helyéül — kérdőjellel — Thébát jelölte meg. — Itt fejezem ki őszinte köszönetemet Mogens Jörgensennek, a Gyűjtemény vezetőjének, aki a fényképeket és Koefoed— Petersen első publikációját rendelkezésemre bocsátotta.
