Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)

Hans Hoffmann másolatai egy Dürer rajzról

a kéz, az orr és a sapka kontúrját és a ruharedők vonalát); az orr és a száj kevésbé csúszik el egymástól és az orron a fedőfehér nem válik élesen ketté úgy, mint a budapesti, a bécsi és a másik oxfordi másolaton. Az eltérések alapján arra következtethetünk, hogy ez a másolat nem készülhetett ugyanannak a körvonalrajznak a segítségével, mint az előbbi három. A rajz színösszeállítása is eltér a többitől: azok sötétszürke alapra, ez pedig szürkésbarna alapozású papírra készült. A lapon a grafikus rajzstílus kevésbé lágy összhatást eredményez, mint amilyen a finomabb ecsetvonásokkal megfestett, sötétszürke alapozású másolatokon érvényesül. A felsorolt különbségek ellenére is feltételezhető, hogy ez az oxfordi lap is Hoffmann műve, egyrészt azért, mert ha egybevetjük a művész más fej- és kéztanulmányaival,

29 kitűnik, hogy rajzstílusa közel áll azok stílusához. Másrészt Hoffmann oeuvre-jében nem ez lenne az egyedüli másolat-sorozat, amelynek egy-egy lapja kissé eltér a többi, egymáshoz nagyon hasonló kópiától,

30 s így az oxfordi rajz különbözősége a többi másolattól nem zárja ki Hoffmann szerzőségének lehetőségét. Szokatlannak tűnhet az a figyelem, amellyel a művészettörténeti kutatás az utóbbi évtizedekben az általában csökkent értékűnek tekintett másolatok és utánzatok felé fordul, és bennük nem csupán és nem is elsősorban a másolat és hamisítvány nem eredeti voltának leleplezési lehetőségét keresi, hanem egyfelől önálló műalkotásokként — és ilyen értelemben eredetikként — értékeli azokat, meghatározva helyüket és jelentőségüket készülésük korának művészetében. Másfelől a másolatok, hamisítványok és utánzatok feldolgozásával a kutatók arról is világosabb képet akarnak kapni, hogyan határozta meg egy-egy kiemelkedő, zseniális művész sokszor évtizedekre, sőt több évszázadra is, hazája szűkebb területének határain is messze túl a művészetek további alakulását. Éppen ez a mi korunk művészetének kérdésfeltevései nyomán kialakult érdeklődés vezetett olyan jelenségek feltárásához, mint amilyen a „Dürer-reneszánsz" is volt: az 1600 körüli évtizedekben másolatok és imitációk sora nemcsak a Dürer-művek iránti roppant kereslet kielégítésére készült, hanem azért is, mivel a művészek a továbblépés lehetőségének keresésekor a csodált példaképhez fordultak impulzusokért.

31 A kereslet nyilvánvalóan hamisítványok készítésére is csábított egyes utánzókat. A hamisítási szándék vizsgálatánál azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy e korszakban a másolatokat is az eredetit megközelítő értékűnek tekintették, mert azok is az eredeti mű „ideáját" hordozták.

32 Mindennek tudatában csupán feltételezhető, hogy Hans Hoffmann AD-vel és az eredeti rajz datálásától eltérő évszámmal jelzett másolatai szándékuk szerint hamisítványok. Az sem dönthető el biztosan, hogy ha hamisított, megrendelésre tette-e. Eliska Fucikovának az a feltevése, hogy Hoffmann az Imhoff-család megbízásából készítette ezeket a lapokat, elképzelhető ugyan, de nem bizonyítható.

33 Arra, hogy a Dürer ihletésére készült, AD monogrammal jelzett művek hamisítványnak minősítése nem az egyedül lehetséges értelmezésük, közvetve Hans 29 Vö. pl. három budapesti rajzzal: Angyalfej. Ltsz. 139. (Dürerrenaissance um 1600 [fent 3.j.] 7. k.) ; A tizenkét éves Jézus feje. Ltsz. 140; Kéztanulmányok. Ltsz. 142. (Winkler, i.m. [fent 12.j.] II. 391. sz.). 30 Vö. pl. Koreny, i. m. (fent l.j.) kat. 10—13. és 22—25. sz. 31 Vö. Fuciková, i. h. (fent 2.j.) 164. 32 Vö. fent 4.j. 33 Fuciková, i. h. 164.