Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)

Hans Hoffmann másolatai egy Dürer rajzról

HANS HOFFMANN MÁSOLATAI EC*Y DÜRER RAJZRÓL Az 1985. tavaszán a bécsi Albertinában bemutatott „Albrecht Dürer und die Tier- und Pflanzenstudien der Renaissance" című kiállítással a rendező Fritz Koreny megteremtette a kutatók körében régóta áhított feltételét annak, hogy tisztázni lehessen, melyik állat- és növényábrázolások tulajdoníthatók biztosan Dürernek, és melyek másolatok, illetve utánzatok: összegyűjtötte és a vitathatatlan Dürer rajzok mellett állította ki azokat a világ legkülönbözőbb múzeumaiba, magángyűjteményeibe és a műkereskedelembe szétszóródott állat- és növénytanulmányokat, amelyeket egyes szakemberek Dürer műveinek, mások követők és másolók munkáinak tartottak, és ezzel lehetővé tette a lapok közvetlen összehasonlítását.

1 Az eredeti és másolat megkülönböztetése, a rajzok szerzőségének tisztázása azonban csupán egyik célja volt a tárlatnak; emellett felvetette a természettanulmányok kezdeteinek problémáját, továbbá igyekezett tisztázni ezek szerepét egyrészt a természettudományos illusztráció, másrészt a csendélet műfajának kibontakozásában. Az eredetik és másolatok szétválasztásával szorosan összefonódó kérdés, Dürer állat- és növény tanulmányainak hatása a 16. század második felében, a századvég ,,Dürer-reneszánsz"-ának egyik jellegzetes mozzanata, joggal kapott hangsúlyos szerepet a kiállításon. A 16. század végén és a következő század elején Dürernek nemcsak természettanulmányai, hanem egész életműve forrása és kiindulópontja volt számos művész alkotásainak, kezdetben elsősorban Németországban és Németalföldön, később II. Rudolf prágai udvarában és Európa más országaiban is.

2 Műveit már életében, majd később is folyamatosan másolták, a „Dürer-reneszánsz'-nak elnevezett időszakban a pontos, az eredetihez nem egyszer a megtévesztésig hasonló másolatok mellett azonban számos másfajta tanúbizonysága is volt hatásának. Egy-egy Dürertől kölcsönzött motívumot, kompozíciórészietet a művészek olykor új összefüggésben „idéztek"; néhány metszetét nagyobb méretben megfestették; egyes műveit pedig — kisebb-nagyobb mértékben átfogalmazva — variációk mintájául használták. Nem volt ritka jelenség Dürer stílusának utánzása, vagy például az sem, hogy néhány festményét — I. Miksa bajor választó1 A kiállításhoz kitűnő katalógus is készült: Koreny, F., Albrecht Dürer und die Tier- und Pflanzenstudien der Renaissance, München 1985. 2 Dürer művészetének hatásáról és értékeléséről a 16. sz. végén alapvető: Kauffmann, H., Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums 1940—1953, 18—60; a „Dürerstílus" jellegzetes vonásairól II. Rudolf prágai udvarában: Fuciková, E., Uméní 20 (1972) 149—166; a „Dürer-reneszánsz" kialakulásáról I. Miksa müncheni rezidenciáján: Goldberg, G., Münchner Jahrbuch 3. Folge 31 (1980) 129—175.