Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)

A spanyol gyűjtemény középkori új szerzeményeiről

A Mettercia megvásárlása után hamarosan sor került röntgen vizsgálatára.

11 Szükségesnek tűnt állapotát felmérni, ugyanis egész felületét zavaró átfestések fedik, amelyek jellegét is megváltoztatták. Az oltárképet már valószínűleg a XVIII. században is javították. A háttér aranyozása bár réginek tűnik, a röntgen felvétel szerint több rétegű. A művet századunk elején, valószínűleg valamelyik árverésekor restaurálták, ekkor parkettázhattákEnnek az állapotnak megfelelő fotót közölt Post,

12 valamint ugyanez a fénykép jelent meg az 1946-os kiállítás katalógusában. Utoljára, közel tizenöt éve a nedves tárolás következtében keletkezett hiányokat javítandó restaurálásnak vetették alá, amelyekről fotókat kaptam tanulmányozásra.

13 E felvételek arra engednek következtetni, hogy a festményt valószínűleg a II. világháború után is restaurálták. A röntgen vizsgálattal feltérképezve állapotát, illetve rekonstruálásának esélyeit, a következőket állapíthattuk meg: a jelenleg látható kompozíció megegyezik az eredeti műével, ezt a beavatkozások nem változtatták meg. Alakjai, bár a fejek sok esetben csupán jelzésszerűek, rekonstruálhatók. Az újabb aranyozás a régi finomabb mustrát ugyan utánozni kívánja, de a két poncolás eltérő rajzú, a látható felületen elnagyoltabb, durvább. A trónus architektúrája eredeti, kisebb eltérések, így a jobb oldali gömbben végződő zárókő, a bal oldalon ábrázolthoz hasonló. A jobb oldalon álló, alsó angyal arca jelzésszerű, erősen hiányos, hajának hullámai eredetiek, homlokán kereszt látható, amelyet átfestés fed. A sípon nyugvó kéz, gyűrűs- és kisujja csak nyomokban található meg. Ruhájának mustrája egyezik a röntgenfelvételen látható rajzolattal. A fidulán zenélő angyal arca átfestett, de az eredeti megtalálható, kéztartása a vonón eredetileg magasabb állású volt, a vonó rajza is eltérő. A dudát fújó angyal arcának aláfestése a mesterre jellemző stílussajátosságokat mutatja, amely a hordozható orgonán játszó angyalnál ugyancsak jól vizsgálható: a száj dudorodó, ívelt, finom rajzát, a szemek és az orr vonalát fehér csúcsfényekkel jelzi már az aláfestésnél a festő. Szent Anna glóriájában az apró körökből komponált virágra emlékeztető mustra szigetekben eredeti, arca a tábla illesztése mentén, a röntgenfelvétel szerint hiányosnak tűnik. A fátyol szépen redőzött rajza és dísze eredeti. Ruhája mellén hiányosnak látszik. Mária szemének, szájának vonala csupán jelzésszerű, hajának, koronájának részletei eredetiek. Palástjának, ruhájának felülete eredeti. A gyermek Jézus arca, karaktere egyezik a jelenleg láthatóval, a fejek közül az övé tűnik a legérintetlenebbnek. Szent Anna bal keze plasztikusabban részletezett, köpenyének élén futó bordűr, apróbb hiányoktól eltekintve eredeti (37. kép). A feje fölött látható angyal csupán jelzésszerű, nagyon hiányos. Bal oldalon, a mandolinon játszó angyal feje töredékes, a hárfázó arca érzékenyebb plasztikájú, homloka, szeme, szájának vonala eredetileg finomabb, hangszerének alakja kissé nyújtottabb volt. A donátor alakja nyomokban vehető ki, foltszerűen látszik a kert részlete is. Az alsó sorban található fejek közül a bal szélen látható szent nő feje a legépebb, hajában eredeti gyöngyfüzér látható, tekintetének iránya változott csupán, a további fejek, — kivéve a jobb szélsőt, amely rekonstruálható, — csupán nyomokban 11 A festmény röntgen vizsgálatát Móré Miklós végezte el. A felvételek értékelésekor köszönetet mondok Móré Miklós és B. Forgó Margit restaurátoroknak munkámhoz nyújtott szakmai segítségükért. 12 Post, Ch. R., i. m, (fent 7.j.) 176 k. 13 Köszönetet mondok Rády Ferenc festőművésznek a tanulmányozásra átadott fotókért.