Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)

A Régi Szoborosztály Hans Multscher körébe utalt szobrairól

művészete egészére vonatkozó rekonstrukciós kísérletekhez. Hasonlóan más kutatókhoz — mint pl. B. Fürst

8 — ő is azon fáradozott, hogy az 1429-től, a bécsi forrásokban többször festőként említett mester oeuvre-jébe szoborműveket is bevonjon. A Kassai Jakab attribució hatása az Esztergomba került fejtöredék esetében még az 1948-as topográfiai kötetben is megfigyelhető — annak ellenére, hogy maga Genthon István, a műemléktopográfia szerzője volt az, aki korábban, jelentős fiatalkori művében, éppen Kassai Jakab művészetének megítélésénél, óvott az életmű túlzó felduzzasztásától." Az 1933-as bécsi kiállítás után a háború utáni években kerülhettek a szoborfejek ismét kiállításon a közönség elé. 1950-től a Szépművészeti Múzeum Régi Szoborosztálya birtokában volt, mint ezt már fentebb említettük, az egyik, így a múzeumról szóló 1956-os jubileumi emlékkönyvben Balogh Jolán kérdőjeles Multscher-Madonna-fejtöredékeként tesz említést a budapesti női fejről

10 Az esztergomi töredékkel az 1948-as Genthon-topográfia rövid említése után (Kassai Jakab műve) Eszláry Éva foglalkozott részletekbe menően, majd a Keresztény Múzeum díszes kiállítású katalógusa mutatta be a nagyközönségnek a szobrot, szép fényképfelvétel közlésével.

11 Eszláry Éva, igen helyesen, összetartozónak ismerte fel az esztergomi és a budapesti töredékeket. Dolgozatában rámutatott, hogy Genthon István megfontolandó módon foglalt állást a túlzó Kassai Jakab attribuciók ellen, majd figyelmezve Balogh Jolánnak a budapesti fejre vonatkozó Multscher attribuciójára, megbízható kiindulópontnak tekinti az esztergomi szobor tárgyalásánál is, a budapestiről elhangzott Multscher-javaslatot. Eszláry Éva véleménye szerint a budapesti női fej a sterzingi oltár Szt. Orsolya és Szt. Apollónia szobraira emlékeztet. Az esztergomi faragás kései Multscher művet, a rottweili (korábban Heiligkreuzthal bei Riedlingen) Szt. Magdolnát és Szt. Borbálát idézi fel benne. Megfigyeléseinek eredményeként a Szépművészeti Múzeum és az esztergomi Keresztény Múzeum női szentek fejtöredékeit az 1460-as évek elejéről származtatta, éspedig stíluskritikai megközelítéssel, Multscher köréből.

1

'

2 Radocsay Dénes 1960-ban ismét Kassai Jakab művészetéhez kívánta közelíteni az egyik fejtöredéket.

13 Bizonyos eltéréseket tartott megfigyelhetőnek az esztergomi és a budapesti fejek között: véleménye szerint a budapesti nem áll távol Kassai Jakab hundsheimi és freisingi Madonnájától, mégpedig oly módon, hogy időben és stílusban kettőjük közé lenne tehető (tehát 1435—1440 közé), ítélete szerint az esztergomi fej távolabbi Kassai Jakab stílusától, és Hans Multscher rottweili Magdolnájához lenne a közelebbi: azaz itt osztja Eszláry Éva véleményét. Radocsay Dénes azonban nemcsak a rottweili szentet említi analógiaként; szerinte a lágyabb és teltebb arcmodelláláshoz rokonítható kerekded arctípusba tartozó faragványok közül a Bayerisches Nationalmuseum Multscher 8 Fürst, B., Beiträge zu einer Geschichte der österreichischen Plastik in der ersten Hälfte des 15. Jahrhunderts, Leipzig 1931. összefoglalóan: Baum, E., Katalog des Museums Mittelalterlicher österreichischer Kunst, Wien 1971, 51 ü Genthon I., Magyar művészek Ausztriában a mohácsi vészig, Budapest 1927, 27—28 10 A Szépművészeti Múzeum 1906—1956, Budapest 1956, 129 11 Sz. Eszláry É., Az esztergomi Keresztény Múzeum egyik XV. századi szobortól edékének mestere, Műv. tört. Értesítő IX (1960) 101—105; Az esztergomi Keresztény Múzeum Képtára, Budapest 1964, 9. k.: Hans Multscher műhelye: Női szent. 12 Eszláry É., i. h. 104 13 Radocsay D., Der Hochaltar von Kaschau und Gregor Erhart, Acta Hist. Art. VII 1—2 (1960) 23