Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 65. (Budapest, 1985)
A Régi Szoborosztály Hans Multscher körébe utalt szobrairól
módon a hullámzó köpeny két részre osztott. A két elváló részt erős árnyékolású. mély bevágás választja el egymástól. Éber László egyik további, véleményünk szerint kevésbé szerencsés megfigyelése volt, hogy a szobor monumentális, mely jellegzetesség talán a kőszobrászat befolyására vezethető vissza. 3 ''' Szemünkben a szobrot a következők jellemzik: a felsőtest karcsúsága és az egész alakhoz viszonyított kicsinysége. Az arc gracilis bája az 1440 körüli Szép Madonnák utolsó kicsengése lehet. Ujabb szobrászi felfogás eredményezi a csípőtől lefelé, immár függőleges tengelyhez igazodó, alsó törzs összefogottabb, oszlopszerű formaadását. A felsőtest szinte táncmozdulathoz készül — a statikai nyugalmat adó törzs ellenben merevebb beállítású, az ellentett láb még a csípőmagasságba emelt gyermek Jézus súlyának kiegyenlítésére sem tesz határozottabb mozdulatot. A Szép Madonnák drapéria stílusának kalligráfiája már a múlté — egy redukciónak tekinthető, a középtengelytől kissé eltolt plisszé emlékeztet azok dekoratív játékára. A budapesti mű, az egykori Delmár gyűjtemény szobra közelebbi analógiáiként véleményünk szerint az 1923-ban Bihlafingenbői az ulmi Stadtmuseum számára megvásárolt „Madonna a gyermekkel", valamint az egykor a Vorarlberg^ Dornbirnből származó ..Mária a gyermek Jézussal" faragvány említhető (14, 18. kép). 3 "' Az ún. bihlafingeni Mária a gyermekkel faszobron Mária köpenyének egyik feltűnő része a függőleges középtengelytől kissé jobbra helyezett, egymás mellett kétszer függőlegesen ismételt, álló S motívum. A jobbkéz magasságától a lábszár kezdetéig-térdmagasságig lenyúló, kettőzött S részlet egyike a köpeny jobb szegélyét, a másik a balszegélyt képezi. így lényeges az, hogy a szerkesztés elve a szobor frontális oldalát hangsúlyozottan két részre tagolja. Ennek a szerkesztésnek variánsát véljük felismerni a budapesti. Delmár gyűjteményből származó szobron is. De megfigyelhetünk további rokon vonásokat is. A bihlafingeni Mária félrehajtott fején a hajhullámok hármas fonatúak: két kiemelkedő és egy bemélyített barázdát alkotnak. A hajhullámok megközelítően vízszintesen fektetettek. A budapesti hajfonat grafikai rajzolata a fentihez hasonló: mint a bihlafingeni szobron, úgy a budapestin sem láthatóak a fülek. A két szobron a gyermek Jézus fül mögé helyezett hajfürtjeinek formái azonosak. Mária mind a bihlafingeni, mind a budapesti szobron bal kézfejét azonos mozdulattal helyezi a gyermek combjára; Jézus lábai azonos tartásúak a két szobron (16—17. kép). A bihlafingeni Madonnát a szakirodalom általában 1455—1460-ra datálja. Sajnos, e faragás festékrétegének technikai vizsgálata előttünk ismeretlen. A budapesti szobor alapozásának anyagvizsgálatát Schwarz Rezső restaurátor végezte el. és megfigyelése szerint ez enyves kréta (CaCo;i) öszetételű. 3,J Mint ez jólismert; a Multscher szobrok — és feltehetően a műhelyében készült szobrokra is érvényes ez — technikai jellegzetessége az a speciális boluszalapozás, melynél fűmagra közvetlen oldott fehér krétaalapozás kerül, majd e fölött, a szokásos boluszréteg helyett rózsaszínű köztes réteg, s efölött ismét oldott fehér réteg következik, s csak ezek után kerül a felületre a lemezarany. 3 ' Mivel az itt vizs34 Éber, i. m. 324, majd uő. Művészeti Lexikon, Budapest 1935-' 35 Tripps. i. m. (fent 16. j.) 268—269, kat. sz.: 20, 88—89. képek. A cikkemben közölt kiváló fényképfelvételeket az Ulmer Museum igazgatójától, dr. Erwin Treutól kaptam, önzetlen segítségét ezúttal köszönöm. A szobor hársfa, m.: 113 cm. datálása 1455—60. :>ti Segítségét itt is megköszönöm. :iT Vö. Tripps. i. m. (fent 16. j.) 205
