Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)

Néhány újdonság a flamand és holland csendéletek körében

táj címen, tévesen Snyers neve alatt árverésre került darab.

38 A neki attribuait képek sorában a holland magángyűjteménybeli példány a hegyes táj előterében, kora-esti megvilágításban élesen kirajzolódó bogáncslevelekkel, rózsával és fehér lilommal szoros összefüggést igazol (37. kép).

39 A századvégi holland festészetben a Marseus van Schrieck, Rachel Ruysch, Abraham Begeyn és követőik által művelt intim természeti kép típusát a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében egyedül Mathias Withoosnak ez a festménye képviseli. Szintén egyedül áll a kollekcióban a késői dekoratív virágcsokor típusát reprezentáló, eddig érdemtelenül figyelmen kívül maradt Virágcsokor fémvázában (38. kép).

40 Az Esterházy gyűjtemény katalógusának Jan van Huysum, Mündler Justus van Huysum és az 1924-es Szépművészeti Múzeumi katalógus Rachel Ruysch attribuciója után Pigler Andor tárgyilagosan „Holland festő, XVIII. század első fele" meghatározással vette be a katalógusba.

41 A rendkívül finoman festett, fény-árnyék ellentétekben bővelkedő kép legközelebbi analógiáit Simon Vereist művei között találtuk.

42 Feltevésünket igazolta a restaurálás során felszínre került szignatúra töredék,

43 melyet valószínűleg még egy 1812 előtti javítás során fedtek el, amikor a sötét háttér kopottságát is igyekeztek elkendőzni (39. kép). A képfelület egészében véve épen maradt, s a mostani tisztítás láthatóvá tette eredeti festői finomságait.

44 Simon Vereist munkássága — J. F. de Sonhoz hasonlóan —• London irányába közvetítette a németalföldi festészet hatását.

45 „A virágok istene", ahogyan állítólag saját magát nevezte, 25 éves korában települt át Angliába, ahol nagy népszerűségnek örvendett, és Buckingham hercege lett a pártfogója. Mint „udvari festő" virág- és madárcsendéletek mellett portrékat is festett. Virágcsokrai a finomfestő Willem van Aelst kompozíciói nyomán, Abraham Mignon és Rachel Ruysch műveinél kevésbé zsúfolt, de hasonló elemekből épülő, dekoratív képek. Kisebb méretű, egyszerűbb kabinet-képei festői kvalitásban felülmúlják nagy vásznait. Jellemzi a laza, aszimmetrikus elrendezés, a súlyos, lehajló rózsák, cirmos paeoniák, lenge pipacsok között a szeszélyesen kanyargó virágszárak és a húsos, plasztikus levelek anyagszerű ábrázolása. Tiszta és elegáns rajz, a különböző pirosak raffinait összhangjára épülő színhatás: rózsa38 A nottinghami kép reprodukálva Bol, L. J., i. m. (1969) 306. ábra. — London, Christie's 1974. Jun. 6. 198. sz. — Paris, Galliéra 1974. Jun. 7. Utóbbit a Louvre dokumentációs anyagában J. Foucart sorolta Withoos jelzett művei közé. 39 Segal, S., i. m. (1982) 59. sz. 40 Ltsz.: 222, olaj, vászon 61X44,5 cm. 41 Pigler, A., i. m. (1967) 322. 42 Virágcsokor üvegvázában, jelezve: S. Vereist f, olaj, vászon 99X78 cm. kiállítva: Münster 1979—80. 185. sz. — Virágváza, olaj, vászon 64X50,5 cm. Amsterdam, P. Boer, 1968. kat. 47. sz. — Virágcsokor, jelezve és datálva 1668-ból, olaj, vászon 90X68 cm. Kiállítva: Bergamo, Natura in Posa, 1971. 36. tábla. — Virágok üvegvázában, jelezve és datálva 1669-ből, olaj, vászon 44X35 cm. Hága, Bredius-Museum. — Virágcsendélet, jelezve: S. Vereist f., olaj, vászon 35X28 cm. Oxford, Ashmolean Museum. 43 A feltárást és restaurálást B. Forgó Margit végezte 1983—84-ben. Lent középen, a posztamensül szolgáló kőlap élén láthatók a lendületesen kalligrafált S. V. r. .. .t F betűk. 44 Segal, S., i. m. (1982) az 56. számú kép kapcsán megjegyzi, hogy S. Vereist lazúros képei sokat veszítettek a restaurálások miatt. 45 Veth, G. H., P. H. Vereist en zijne zonen, Oud-Holland 14 (1896) 109—112.; Bol, L. J., i.m. (1969) 286. 330. 376.; Mitchell, P., i.m. (1973) 238. 249.; Warner, R., i.m. (1975) 220. 105—106. ábra; Lewis, F., Simon Vereist, „The God of Flowers" (1644—1721), 1979, — nem volt számomra hozzáférhető.