Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)

Graeco-Aegyptiaca III.

a) Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 60.26.A; vörösesbarna agyag; m.: 18,8 cm (26—27. kép). Vö. Castiglione L., Acta Antiqua Hung. 15 (1967) 134, 5. tábla, 4. kép. b) Berlin, Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz, Ägyptisches Museum, ltsz.: 10328. Vö. Weber, Terr. 196. sk. 199, 264, 15. j., 332. sz., 31. tábla; Philipp, H., Terrakotten aus Ägypten, Berlin 1972, 15, 32 skk., 48. sz..; 45— 46. kép. c) Ex Collection Fouquet 441. Vö. Perdrizet, Coli. Fouquet, 156., 91. kép. d) Hildesheim, Pelizaeus Museum, ltsz. : 444. Ezek a példányok nemcsak egy műhelyben, hanem azonos formából, illetve annak derivátum-formáiból készültek. A következő két darabot csak azért említjük meg, mert azt bizonyítják, hogy a témát néhány esetben másutt is eltérő formai megoldásban is megmintázták: a) Leipzig, Ägyptisches Museum der Universität, ltsz.: 803 (elveszett). Vö. Vogt, J., Terr. 71, 161 sk., 71, 1. tábla. b) Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 535. Vö. Oroszlán Z., A Szépművészeti Múzeum antik terrakottagyűjteményének katalógusa, Budapest 1930, 80, E. 43 (28. kép). Az alak öltözete és tartása nem hagy kétséget afelől, hogy rabszolgáról, pontosabban köztulajdonban álló rabszolgáról (servus publicus) van szó, aki figyelmét olyan eseményre összpontosítja, amelynél az időtartam — a mellette álló és eredetileg nyilván fémből készült vízióra tanúsága szerint — fontos tényező volt. Gondolni lehet itt természetesen bírósági tárgyalásra is, de a görög-egyiptomi terrakották világában oly gyakori cirkuszi jelenetek és látványosságok népszerűsége miatt igazat kell adnunk azoknak, akik cirkuszi verseny lebonyolításában szerepet játszó szolgára gondolnak. Az ismert lelőhelyű darabok fayumiak, a darab készítési helyét tehát Arsinoé-Krokodeilnópolisban határozhatjuk meg, ahol nagyobb szabású játékok jól elképzelhetők. A figura stílusa és főként a fej formái késő római datálás mellett szólnak. Korábban a 3. század végére gondoltunk, H. Philipp viszont legutóbb az 5—6. századra keltezte a berlini példányt. Az igazság valószínűleg a két javaslat között lehet: a 4. századnál vagy az 5. század elejénél későbbi időre nem igen gondolhatunk. CASTIGLIONE LÁSZLÖ * (A nemrégiben elhunyt szerző 1976-ban készült kéziratát nem tekintette befejezettnek. Most hagyatékából ránk maradt formájában közöljük, egyrészt, hogy a túlnyomórészt itt először közölt darabokkal kapcsolatos kutatási eredményei ne maradjanak ismeretlenek, másrészt, hogy ez a cikk is őrizze a múzeum antik gyűjteményével szinte élete végéig összefonódott munkásságának emlékét. A szerkesztőség)