Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)
Graeco-Aegyptiaca III.
nemcsak formai, hanem eszmei vonatkozásban is. Ezért ezt a típust a magunk részéről továbbra is mindenekelőtt a hellénizmus idejére tartjuk jellemzőnek, s az olyan pathetikus változatát, mint amilyen a most bemutatott stukkó-fejecske is, nem tartjuk az i. e. 2. századnál későbbre keltezhetőnek. 6. Sarapis mellképe (21—24. kép). Az alabástromból faragott, kisméretű buszt (ltsz.: 68.1.A; m.: 9,2 cm; SzMKözl 34—35 (1970) 152, 111. kép) alsó szélének töredékessége ellenére kétségtelenül eredetileg is mellkép-formátumban készült, éspedig az i. sz. 2. század közepétől általános, széles kivágású vállbüszt alakban, hátul kis erősítő pillérrel, s a párhuzamokból következtetve valószínűleg levélkehely formájú alsó lezárással. Hasonló méretben, azonos anyagból és igen közeli formai vonásokkal rendelkező darabok egy csoportjába tartozik. 15 A haj, a szakáll és a ruha részletformái minuciózus pontossággal követik a kanonikus Sarapis-képet, tehát bizonyosra vehetjük, hogy a szobrocska alexandriai műhelyben készült a 2. század második felében. 16 Előkerülési helye azonban (magángyűjteményből került a múzeumba 1968-ban) bárhol lehetett a római birodalom területén, minthogy az ilyen kis Sarapis-büsztöket és szobrocskákat jórészt arra a célra készítették, hogy az utazgató emberek magukkal vihessék a tenger veszedelmeitől is a leghathatósabb védelmet nyújtónak hitt istenség képét. 7. Demeter állószobra (25. kép) A graeco-egyiptomi koroplasztika istenképeinek sorában az alexandriai triásztól eltekintve a leggyakoribbak közé tartozik Démétér alakja, éspedig túlnyomórészt olyan, alapvonásait tekintve egyöntetű típusban ábrázolva, amely egy alexandriai előképet feltételez. A típus, amelynek természetesen számos változata ismeretes, négyszögletes bázison jobb lábára nehezedve mutatja be az istennőt, aki hosszú chitónt és bő, többszörösen teste köré csavart és fátyolként a fejére húzott köpenyt visel, jobb kezében nagy fáklyát, bal kezében kalászokat tart. E típus egyik gyakori változatának eléggé romlott és késői lenyomata a Dobrovits Aladár gyűjteményéből nemrégiben a Szépművészeti Múzeumba került szobrocska (ltsz.: 75.9 A; m.: 16,12 cm; vörösesbarna agyag, fehér bevonat nyomaival; lent baloldalon hiányos; két formából, a hátoldal sima, közepén kerek lyuk; alul nyitott). Ezt a Démétér-képet nemcsak sok terrakotta, hanem számos kisbronz és egyéb kisművészeti ábrázolás is reprodukálta Egyiptomban. Ezeknek összeállítása és behatóbb vizsgálata feltétlenül gyümölcsöző lenne, mert igen valószínű, hogy belőlük rekonstruálható az Alexandria egyik legfontosabb szentélyének számító Thesmophorion 17 kultuszszobra, amely mind történeti, mind — az utánzatokból visszakövetkeztethetőleg — stiláris alapon az i. e. 3. század első felében készülhetett. 18 A bemutatott császárkori terrakotta-szobrocska csak a tartás és a ruházat fő vonásait őrizte meg mintaképéből. 8. Klepsydra mellett álló szolga. A profán ikonográfia szempontjából egyik legérdekesebb egyiptomi terrakotta-szobrocska, amelynek ismert példányait a típus fontossága és a másolatok viszonylagos ritkasága miatt érdemes felsorolni : 15 Hornbostel, i. m. 253 sk. 16 Legközelebbi párhuzama a Houston-i Museum of Fine Arts alabástrom büsztje, vö. Hoffmann, H., Ten Centuries that Shaped the West, Greek and Roman Art in Texas Collections, 1970, 72 sk, 22, sz. 17 Fraser, P. M., Ptolemaic Alexandria I, Oxford 1972, 198 sk. 18 Weber, Terr. 177 sk. — A korahellénisztikus ruhás nőalak típusához 1. Fuchs, W., Die Skulptur der Griechen, München 1969, 223 sk.
