Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 64. (Budapest, 1985)
A Vinca-kultúra három idoltöredéke
fölhasználunk, 4 melynek alapján mindhárom darab a Vinca-Plocnik fázisba keltezhető. Ez a fázis a C2-D időszaknak felel meg, 5 abszolút számokban kifejezve pedig a legvalószínűbben az i. e. 4. évezred közepére tehető; ennél pontosabb besorolásra aligha van lehetőség. Ha azonban az egyes stiláris jegyeket külön-külön vesszük szemügyre, finomabb megfigyeléseket is tehetünk. A két fej konkáv profilja és az átfúrt perem még a Vinca-kultúra késői szakaszában is ritkán fordul elő. 6 Hasonló fejek, a fülek környékén lévő átfúrásokkal együtt, a romániai Gumelnita-kultúrában fordulnak elő, és viszonylag gyakoribbak a Vinca-kultúra Romániához tartozó területein, pl. Rast lelőhelyen. 7 A Gumelnita-féjeken ezekbe a lyukakba sokszor rézkarikákat fűztek, a Vinca-kultúra területén azonban ilyen nem került elő. Ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy valamilyen szerves anyagot húztak át a Vinca-idolok fején lévő lyukakon, akkor talán föltehető, hogy nem ékszer számára készültek ezek az átfúrások, hanem vagy valamilyen maszk felerősítésére szolgáltak, vagy esetleg a furcsa, stilizált arc eleve maszkot jelent, s a lyukak csak a maszkszerűség hangsúlyozása végett kerültek a plasztikára. Ez utóbbi feltételezés mellett szólhat még, hogy a koponyatetőnél jóval magasabb a — talán a maszk felső szélét jelentő — homlok. 8 Feltevésnél többnek azonban ezt a magyarázatot egyelőre nem lehet tekinteni. Az ülő nőt ábrázoló töredék több jellegzetessége szintén a romániai neolitikum végi, rézkor eleji szomszédos kultúrákkal mutat rokonságot. A Vinca-kultúra ülő idoljai szinte kivétel nélkül behajlított lábúak, valószínűleg széken ültek; ritkábban egy maga alá húzott lábú típus is előfordul, a nyújtott láb viszont egyáltalán nem jellemző. Csupán a névadó lelőhelyről ismerünk egy olyan töredéket, ahol a csípőnél lévő törésfelület formájából arra következtettünk, hogy az nem álló szobrocska része, hanem nyújtott lábbal ülő ábrázolásról van szó. 9 Ez a lelet 5,3 m mélységből került elő, tehát szintén a Vinca-Plocnik időszakhoz tartozik. Másrészt, míg a bekarcolt díszítés általános a Vinca-plasztikában, a bordázott minta alig fordul elő. Mind a nyújtott lábú ülő helyzet, mind a testfelület barázdált díszítése az egykorú romániai Cucuteni kultúra díszítési módjára irányítja a figyelmet. 10 Az iasi múzeumban őrzött, Cucuteni A és AB korú, részben Trusesti lelőhelyről származó idolok közül nem egynél ugyanúgy tagolt a csípőés az enyhén kiemelkedő hastájék, mint a Vinca-kultúra késői szakaszához tartozó daraboknál, s ugyanitt nyújtott lábbal ülő árbázolásokat is találunk. 11 Megjegyzendő azonban, hogy nem pontos párhuzamokról van szó, ilyeneket még a moldvai és a Romániához tartozó bánáti Vinca-lelőhelyek anyagából sem ismerünk. Ez a tény megerősíti a feltevést, hogy az előző kettőhöz hasonlóan ez az idoltöredék is keleti hatásokat tükröz (— ellenkező irányú hatásnak a rokon 4 Garasanin, M., i. m. 5 Milojëié, V., Zur Chronologie der jüngeren Stein- und Bronzezeit Südost- und Mitteleuropas. Germania 37 (1959) 65—84. 6 Höckmann, O. (Die menschengestaltige Figuralplastik der südosteuropäischen Jungsteinzeit und Steinkupferzeit, Hildesheim 1968, 52) ezeket a 03a, ill. 03c típusba sorolja. 7 Dumitrescu, V, Rast. BAR IS 72 (1980) LVII t. 1, 2; LIX. t. 9; LXX. t. 74. 8 M. Gimbutas minden Vinca-idolt maszkos ábrázolásnak értelmez. The Goddesses and Gods of Old Europe, London 1982. 9 Vasic, M., Preistoriska Vinöa III, Belgrád 1932—36, LXVIII. t. 312. k. a, b, c. 10 Marinescu-Bîlcu, S., Tîrpesti BAR IS 107 (1981) 103. k. és köv. 11 Berlescu, N., Plastica cucutenianä dîn col. muzeului de istorie a Moldovei, Arh. Moldovei 2—3 (1964) 67—104.
