Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

A Tisztelet a szülőföldnek kiállításról és a kortárs gyűjtemény gyarapodásáról

A lírai absztrakció másik remeke a legidősebb kiállító, az 1884-ben született Orbán Dezső ajándéka. Ausztrália legnagyobb tiszteletének örvendő festője, tele életörömmel a hazai Zúzmarás idő (75. kép) fény-szín játékaira emlékezik, a fekete meg deres gallyakra, a színes ködpárára, a csillogó jégre. Helyenként fölszikrázik a csiszolt alumínium alap ezüst fénye, míg a vékony össze-vissza futó fekete ecsetvonások alatt egymásba áramlanak a hígan festett kék-zöld­barna festékfoltok. A gyarapodás nagyobb része a geometrikus absztrakció jegyében született. A Bécsben élő, középnemzedékhez tartozó Megyik János (sz.: 1938) fapálcika Konstrukciója (76. kép) emésztő fontolgatás, elmélyült kutatás eredménye. A finoman összeillesztett törékeny pálcikák előbb egy nyugodt négyzetes alap­rajzot mutatnak, majd — látszólag teljesen kötetlenül — egymásra épülő cso­mópontokba futnak össze sűrűbb vagy ritkább nyalábokban. De fordítva is érvényes: csúcsokból fapálcika-vonalak ágaznak szét mélyebb csomópontokba és végül rendezetten lenyugszanak a négyzetes hálóra. Míg önkéntelenül ki­választunk egy vonalat és megpróbáljuk szemmel kísérni az egyenértékűnek felfogott irányok útvesztőjében, kibontakozik a csomópontok hierarchiája, értel­mezése az egésznek; ahol az űröknek ugyanannyi jelentőségük van, mint a konkrét struktúrának. Márk Anna (sz.: 1929) Okker reliefjét (77. kép) tekinthetjük akár festmény­nek, akár domborműnek. A vastag műanyagban kemény, egyenes bevágások határolják a fakó színmezőket. Mindegyiknek vaskos, durva, ám eltérő a felü­lete. Benyomkodott mustra az okkeron, karcolások a szürkén, rovátkozott a fekete stb. Komor, súlyos világ ez. Képzetünk társíthat hozzá őskori kerámiát, öreg házak máló vakolatát, tengeri üledékes kőzetet, de csodálhatjuk egyszerűen csak a földszínek harmóniájaként. Márk a 60-as évek közepétől, egyre növekvő sikerrel szerepel Párizs kiállítótermeiben. Amíg az eredetileg építész Gayor Tibor (sz.: 1929) Bécsben festővé vált, így is szerepel gyűjteményünkben (78. kép), — a szobrász tanultságú Pátkai Ervin (sz.: 1937) elsősorban mint várostervező lett neves Franciaországban, ahol 1957-ben telepedett le. Az urbanisztika mellett a szobrászattal, rajzolással sem hagyott fel, sőt rendkívül artisztikus és bensőséges kinetikus művek is kikerül­nek kezéből. Így a 303 sz. mű, melynek fekete üregében a szemlélő mozdulatára higany kezd rezegni, miközben finom csillogása érzékeny fémszálakra vetődik. A fénykép sem maradt ki, mint korunk kedvelt médiuma, az új szerzemé­nyek sorából. Képes György festményei, fotói, elméleti írásai, fénykísérletei, oktatói mőködése egyaránt ismert Európában és jelenlegi lakóhelyén az Egye­sült Államokban. Az 1906-ban született mester Moholy-Nagy munkatársa volt Berlinben, majd a chicagói Űj Bauhausban. A kiállítás kapcsán különleges természeti jelenségekről, a mikró és makró időre asszociáló faktúrákról, vala­mint meglepő fény-szín hatásokról készült highspeed fotói, fotófestményei ke­rültek a Szépművészeti Múzeum birtokába. A Mozgó természeten (79. kép) vízbe csöpögtetett színes folyadék szétáramlását látjuk, egy másodperc tört részének kiragadását az Időből. A meditativ gondolatokat elindító esemény, épp úgy hozzátartozik az esztétikai élményhez, mint a szép áttetsző, anyagta­lannak tűnő formák meg a nagyon is konkrét — közönséges dróthuzal — sze­szélyesen kanyargó vonalának ellentéte. Cservény Ferenc Képes mesternél 40 évvel fiatalabb. Kedvelt műfaja a hagyományosnak nevezhető motómontázs. Gyakorlatában azonban ez az eljárás

Next

/
Thumbnails
Contents