Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 62-63. (Budapest, 1984)

LOCHE, R.—ROSENBERG, P.: Jean-Etienne Liotard zománcfestményea budapesti Szépművészeti Múzeumban

a lábnyom-ábrázolásokról szólók, a probléma kutatásának új korszakát nyitották meg. E cikkek sorozatának utolsó darabjait már nem a múzeum munkatársaként írta. Miután 1957-től egy ideig az Antik Osztály vezetője lett, a következő évben az újonnan alapított akadémiai Régészeti Intézetben is dolgozott, majd 1963 áprilisában végleg megvált a múzeumtól. Sem baráti, sem tudományos kapcsolatai nem szakadtak meg azonban a múzeum Antik Osztályával. Az Intézetben ideje nagy részét lekötő igazgatási és szerkesztési munkák mellett talált lehetőséget arra, hogy a múzeum hellenisztikus szobor-anyagáról korábban megkezdett publikációit (SzMKözl. 5, 1954, 10—20; 13, 1958, 7—20) folytassa (SzMKözl. 22, 1963, 9—23; 48—49, 1977, 11—12, 26, 30—31), és a múzeumban őrzött vagy kiállított, a graeco-római Egyiptomból származó tárgyakat feldolgozzon, részben a múzeum folyóiratában (legutóbb 50, 1978, 3—32), részben összefoglaló tanulmányaiban, amelyekben részletkutatásainak nagyszerű szintéziseihez jutott el (Acta Ant.Hung. 9, 1961, 209—230 és elsősorban u.itt 15, 1967, 107—152). A hetvenes évek elejétől kutatómunkájának fő tárgya a késő köztársaságkor római művészete lett, s emellett számos, nagy sikerű és több kiadást megért ismeretterjesztő könyvet írt magyar nyelven a görög, hellenisztikus és római művészetről, Pompejiről, az ókori portréművészetről. Ö kezdeményezte és vezette az 1964-ben a núbiai Abdallah Nirqiben folytatott magyar ásatásokat, amelyeknek anyaga a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményét gazdagította. Az Akadémia Régészeti Intézetében is mindig az egyetemes igényű, a legfontosabb tudományos problémákra irányuló kutatásnak volt erejét és idegeit nem kímélő védelmezője. Következetesen harcolt azért, hogy a mesterség részleteinek tökéletes ismerete, a kutatás során adódó apró problémák mintaszerű megoldása soha ne jelenthesse a tudományos munka végső célját, ne homályosíthassa cl távlatait, ne feledtesse el ember- és társadalomformáló értelmét. Csak akik közelről látták, milyen kutatási lehetőségek álltak rendelkezésére tudományos tevékenysége első évtizedében, tudják igazán értékelni heroikus energiáját, amellyel az ókori kultúra egy jelentős területének és korszakának egyik legkiválóbb szakértőjévé küzdötte föl magát. Csak akik emberként közelebbről ismerték, tudják, milyen képességei maradtak most már örökre kiaknázatlanul, és érzik igazán a hiányát emberi lényének, amelyet a legtöbbek elől eltakart a sok szótól irtózó visszavonultsága. A Szépművészeti Múzeum legértékesebb munkatársai egyikét veszítette el benne, és csak remélni tudjuk, hogy itt töltött éveinek emlékét görög- és római-kori egyiptomi terrakottáink általa készített, kéziratban maradt katalógusának kiadása is őrizni fogja. SZ. J. GY.