Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Két Goya képmás. Manuela Ceán Bermúdez és José Antonio Caballero
éveiben Madridban. 4 Goya — aki baráti köréhez tartozott — legalább három ízben lefestette,"' az egyik képhez készült krétarajzot is ismerjük. 6 Két kép madridi magántulajdonban van, a budapesti kép párdarabját 1963-ban a londoni Goya kiállításon láthattuk, méretei csaknem megegyeznek feleségének Budapestre került képe méreteivel (87. kép). Senora Ceán Bermúdez képmásával kapcsolatban, A. L. Mayer egy megjegyzése alapján 7 kétségek merültek fel mind a mester, mind az ábrázolt személyére vonatkozóan. A kép összevetése azonban a nevezetes férjet ábrázoló párdarabbal és a keletkezés feltételezhető körülményeinek ismeretében, úgy véljük sem a mesternek, sem az ábrázoltnak tekintetében további bizonytalanságra nem lehet okunk. A kétségeket az irodalom általában nem vehette komolyan, hiszen már 1950-ben Sanchez Cantón Ceán Bermúdezről írt megemlékező 4 J. A. Ceán Bermúdezről, bár művészeti íróként és politikusként egyaránt egyike Goya jelentős kortársainak, átfogó életrajz nem készült. A szétszórt adatok vázlatos összefoglalását F. J. Sánchez Cantón adja: En el centenario de Ceán Bermúdez. Archivo Espahol de Arte, 1950. 89 sköv. Mind ő, mind a Ceán halála után néhány évvel kiadott Bibliographie Universelle (Michaud) ancienne et moderne (T. VI. Paris, 1854. 291) M i n a n o, S.: Vie de Ceán Bermúdez c. Párizsban kiadott művére támaszkodik. Ez a könyv azonban Sánchez Cantónnak sem állt rendelkezésére, mint azt cikkében le is szögezte. A festmények közül az első, melyen egyébként a legfiatalabbnak látszik, a Marqués de Perinat gyűjteményben őrzött (v., 122X88 cm), a Budapestre került női képmás párdarabja. Tudomásunk szerint első ízben 1900-ban került kiállításra Madridban (Catálogo de las Obras de Goya, expuestas en el Ministerio de Instruccion Publica y Bellas Artes. Mayo 1900. 116. szám. Marqués de Corvera gyűjteményéből). Ezután szerepelt az 1928-as madridi centenáris kiállításon már Marqués de Perinat gyűjteményébői (52. sz.), ahol 1902-től fogva a mai napig is őrzik. Legutóbb az 1963'64-es londoni kiállításon láthatta a nagyközönség (Goya and his Times. Royal Academy of Arts, 71. sz.). Ceán Bermúdezt kissé idősebb korban ábrázolja a Cienfuegos gyűjteményben őrzött mellkép (82X55 cm), melyet ugyancsak bemutattak az 1928-as Goya kiállításon Madridban (80. sz.). A harmadik képmás, mely 1798—99 táján készülhetett, szerepel Goya 1811. június 3-án kelt végrendeletében, melyben azt a festő fiának, Xaviernek hagyta (vö. V i h a z a, Conde de la: Goya, su tiempo, su vida, sus obras. Madrid, 1887. 184, 240). A kép leírása pontosan egyezik Fr. Maura metszetével, melyet a Calcografia Nacionalban őrzött réztábla alapján közlünk (89. kép). A metszetért, valamint a nehezen hozzáférhető katalógusok kópiáiért itt is hálás köszönetemet fejezem ki. E. Harrisnak, a Warburg Intézet tiszteletbeli tagjának, a spanyol festészet kitűnő kutatójának. — A végrendelet a következő leírást adja: „LXXI. Retrato de Juán Augustin Ceán Bermúdez. Busto colocado de frente. Viste una casaca abotonada y una modesta capilla sobre los hombros." (Mellkép szemből ábrázolva, begombolt mellényben és egyszerű kabátban, melyet a vállára vetett.) 11 V. ö. Gassier, P. — Wilson, J.: Vie et oeuvre de Francisco Goya. Paris, 1970. 697. sz.. 122X98 mm. Madrid, Carderera gyűjtemény. Készült 1798—99 táján. Ceán VI kötetes műve, a Diccionario histórico le los más ilustres profesores de las beilas artes en Espaha (Madrid. 1800) részére készült rajzok közül való. A munkát eredetileg illusztrálva akarták kiadni. Goya több rajzot is készített, régi metszetek, rajzok alapján neves spanyol festőkről a könyvhöz; ez a rajz a címlaphoz készült. "Mayer, A. L. : Francisco Goya. München, 1923. 49, 58, 189. Mayer azt írja, hogy a képet régebben állítólag Joaquin Inza névjelzéssel említették. Sem forrást, sem fényképet erre vonatkozóan nem közöl. Mivel azonban ezt az állítást E. Lafuente Ferrari is megemlíti az Antécédentes, coincidencias e influencias del arte de Goya (Madrid, 1947. 162, 361) c. egy korábbi Goya kiállítás tapasztalatait összefoglaló művében, a nézet fel-felmerült később is. Nézetünk szerint az ismeretlen forrásban közöltek a Goya képnek egy Inza kezétől származó másolatára vonatkozhatnak, ha nem félreértéssel vagy egyszerű elírással van dolgunk.
