Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel
és elrendezése egyaránt hasonlít a dordrechti csendéletéhez, mely utóbbi azonban feltehetőleg néhány centiméterrel nagyobb volt eredetileg. Rokon a tárgyak egymáshoz való viszonyának megfogalmazása, s általuk a tér szervezése a philadelphiai képen is (79. kép). Ami a festésmódot illeti, ugyanazzal a határozott és nagyvonalú ecsetkezeléssel állunk szemben, mint Camphuysen hiteles műveinél. A világos részeken, a nyulak szőrzetének és a hús mozgalmas felületének jellemzésére telt, pasztózus festékréteget alakított ki a mester. Ráillenek tehát Bol Camphuysen stílusáról írott sorai. 62 Többféle hatás ötvöződik ebben a csendélet-felfogásban. Eredete Antwerpenben kereshető, így nem véletlen, hogy 1910-ben és 1927-ben is Jan Fyt műveként volt kiállítva képünk. Szűkszavú realitása és tónusos festése alapján merülhetett fel vele kapcsolatban Paudiss neve. Realisztikus előadásmódja határozta meg utóéletét is: a XVIII. században valószínűleg egy francia festő készítette róla a Strassburgban található másolatot, melyet úgy tekintettek, mint a konyhai csendélet „modern", chardini irányába mutató alkotást (82. kép). 63 Míg a hús- és zöldség-csendéletek jelentése a bujaság és a karnalitás fogalomköréhez kapcsolódik, 6/ ' az összedobált edényeket ábrázoló kamra-képek a múlandóság gondolatát hangsúlyozzák. Az utóbbi csendélet-típust 1630 körül a leideni iskola Vanitas-festői, J. D. de Heem és P. S. Potter is „kipróbálták". 65 Kompozíció, megvilágítás, az egész festői felfogás tekintetében ezek késői leszármazottjának tűnik a múzeum HRS monogrammal és 1651-es évszámmal ellátott Kamra-interieurje (84. kép). 66 A hideg szürkésbarna tónusú képen elsősorban a fémtárgyak megfestése árul el kvalitásokat. A rézüst vöröses, a faedények barna, a kendő világoskék, a répák sárga, a káposzta lila színezése finoman kiegyensúlyozott. A képfelület mai egyenetlensége valószínűleg a sötét festékrétegek eredetileg igen vékony felhordásából, illetve azok erős megkopásából következik. 67 A máig feloldatlan monogram élesen kirajzolódik, úgy hat, mintha javították, vagy utánahúzták volna a betűket. Feltételezhető tehát, hogy az „S" betű eredetileg nem tartozott a jelzéshez, s azért írták rá utólag, hogy az ismert Herman Saftleven, vagy talán Harmen van Steenwyck neveként értelmezhessék. A festmény ugyanis stíluskritikai alapon Hubert van Ravesteyn műveivel hozható kapcsolatba. Ez a dordrechti csendéletfestő általában HR monogrammal jelezte képeit. 68 Paraszt-interieuröket is festett a rotterdami művészkör felfogásában. Ennek legszebb példája holland magángyűjteményben 62 I. m. 1969. 278. 63 Musée de Strasbourg. Vászon, 58,5X73 cm. Kat. 1964. 61. sz. — A fényképet a múzeumnak köszönöm. 64 A konyha-képek ikonográfiájáról és a különböző zöldségek értelmezéséről ld.: G r o s j e a n, A.: Toward an Interpretation of Pieter Aertsen's Profane Iconography. Konsthitorisk Tidskrift XLIII. 1974. no. 3—4. 121—143. 65 V.o.: Klinge-Gross, M.: i. m. 74—75. 8—9. kép. 66 Ltsz.: 62.5, tölgyfa, 39,4X53,5 cm. P i g 1 e r, A.: i. m. 317. — A képfelület bal harmadának üressége, befejezetlen hatása is rokon P. S. Potter varsói Kamra-csendéletével. Kat. 1970. II. 998. sz. e7 A képet 1964-ben Kutas Erika restaurálta, megőrizve a különbözően kopott rétegek eltérő karakterét. A restaurálás a szignatúrát érintetlenül hagyta, eltávolítását a mostani vizsgálatnál sem kíséreltük meg. 68 Veth, G. H.: Aantekeningen omtrent eenige Dordrechtsche schilders. Hubert van Ravesteyn. Oud-Holland IX. 1891. 37.; V o r e n k a m p, A. P. A.: i. m. 47.; Bol, L. J.: i. m. 1969. 278—279.; V r o o m, N. R. A.: A Modest Message as intimated by the painter of the „monochrome Banketje". Schiedam, 1980. I. 200. II. 108—109.
