Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Dél-hollandiai paraszt-interieurök csendélettel

dami körhöz (73. kép). A téralakítás és a figurák ifj. David Teniers hatására, a csendélet Herman Saftleven és Ryckhals műveinek ismeretére enged következtetni. A legközelebbi datált darab a brüsszeli múzeum 1639-ből származó festménye,

39 s ennek alapján a budapesti kép készítésének idejét is ekkorra tehetjük. Valamivel későbbi lehet Dirck Wyntrack Pajta-interieurje,

40 melyet újabban vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum (74. kép). Itt ugyanis a tárgyak oldottabb, lazúros festésében már felfedezhetjük Willem Kalf korai parasztinterieurjeinek hatását is. Egy igen hasonló csendéletet közöl Wyntracktól az 1980-as münsteri kiállítás katalógusa

41 német magángyűjteményből, tíz esztendős toleranciával 1650—60-ra datálva. A mester állatképfestői tevékenységét és hágai korszakát jobban ismerjük,

42 azonban kevés hiteles interieur-képe maradt ránk, s ezek sem datáltak. A hamburgi Konyha-belső

43 jelzése megegyezik a budapesti képével, térhatása is hasonló, festésmódja azonban egy keményebb, szárazabb megoldást képvisel. A Régi Képtár katalógusa Potuyl irányába utal egy kisméretű Pajta-belsőt csendélettel és favágó férfival (76. kép).

44 A képen látható, nyilvánvalóan hamis Ostade-jelzés nem tévesztette meg a szakértőket, és helyesen kapcsolták a rotterdami körhöz, pontosabb meghatározása azonban továbbra is kérdéses. A legközelebbi rokonságot mutatja egy schwerini Kamra-interieurrel, melynek felső kiegészítését leszámítva mérete is azonos (75. kép).

45 A komponálás szimmetrikus, a téralakítás és a lépték hasonló. Párdarabok lehetnének tartalmi szempontból is, amennyiben a budapesti favágó az aktív, cselekvő embert reprezentálja, ezzel szemben a schwerini kis tábla egy közmondást idézve a flegmatikus magatartást képviseli, s mint ilyen került ábrázolásra — kép a képben — Teniers egyik Vanitas-allegóriáján.

46 A szerzőség kérdésének megoldásához azonban ez sem visz közelebb bennünket, mivel a jelzés nélküli schwerini darabot Schulz Cornelis Saftlevennek, Klinge-Gross Hermannak, Goudlaugson pedig Pieter de Blootnak attribuálta. Portrék, tájképek, mitológiai és vallásos témák festője volt François Verwilt, aki Utrechtben Poelenburghnél tanult, majd rövid middelburgi tartózkodás után Rotterdamban élt. Kevés számú paraszt-életképét nyilvánvalóan Cornelis 39 Pajtabelső. Vászon, 81X73 cm. Bruxelles, Musées Royaux des Beaux-Arts. Kat. 1949. 358. sz. 40 Ltsz.: 70.5. Fa, 42,2X56,6 cm. Jelezve jobbra lent. Vétel Back Károlytól. 41 Stilleben in Europa. Kiállításkatalógus. Münster — Baden-Baden, 1979—80. 372. repr. 42 V a n der H a a g e n, M. J. F. W. : De samenwerking van Joris van der Haagen en Dirck Wyntrack. Oud-Holland 35. 1917. 43—48. 43 Kunsthalle. Kat. 1966. 214. sz. repr. Fa, 51,5X90,5 cm. Jelezve féljobbra: DWyntrack. 44 Ltsz.: 1501. Fa, 23,5X33 cm. Jelezve jobbra lent: Isaac Ostade (hamis) P i g 1 e r, A.: i. m. 559. — a korábbi irodalommal. 45 Schwerin, Staatliches Museum. Ltsz.: 2350. Fa, 27,5X33 cm. Kat. 1962. (Holländische Males des 17. Jahrhunderts) 306. sz. mint Cornelis Saftleven. — Schulz, W.: i. m. Kat. 692. sz. 40 Klinge-Gross, M. : i. m. 80—81. 22—23. kép.