Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Adalék Fabrizio Santafede életművéhez
A festmény jobbszélén, a vértanú bal kézfejének magasságában, a festményből egy kitekintő fej, valamint egy bal profilban ábrázolt fej vehető ki. 5 A mű korábbi meghatározásait, hogy Murillo? vagy Pablo Legot műve lenne ,nem tartom elfogadhatónak. 6 Legot legismertebb jelzett művével, a sevillai Katedrálisban őrzött Szent Jeromos képpel összehasonlítva Szent István vértanú képét, megállapíthatjuk, hogy bár léptékben és kompozícióban meglehetősen közeli művek, egészalakos térdelő szentek képei, festői felfogásban távol állnak egymástól, nem tekinthetők egy kéz műveinek. Legot művén Ribera festészetének ismerete, naturalista alakfestés, rendkívül plasztikus drapériafestés és caravaggista fénykezelés a szembetűnő. 7 A budapesti festményen és késő reneszánsz festészet hatása érezhető a pazar anyagfestésben (61. kép), a vértanú öltözetének nagy síkfelületekben való ábrázolásában, akárcsak az angyalok karakterében. A fény lágyan körvonalazza a vértanút, bár az ég felől sugáralakban éri, míg környezetét szinte teljes árnyék fedi. A két festmény stílusának összehasonlításából, keletkezésük idejében húsz-harminc év különbségre következtethetünk. Pablo Legot fénykezelése és ábrázolásmódja érett barokk művészre vall, míg a tanulmányozott festményt a barokk felé mutató, átmeneti stílusjegyek jellemzik: lágy fénykezelése, színvilága, valamint a mellékszereplők típusai a velencei manierizmus hatásáról tanúskodnak. Boross Jenő 1929. február 14-én Petrovics Elekhez írt levelében (Szépművészeti Múzeum irattára) elmondja, hogy a Szent István képet V. v. Loga egy levelében Murillo művének tulajdonította. A Szépművészeti Múzeumban is Murillo köréből származó műnek tartotta a kutatás az utóbbi évtizedekben a festményt. 8 Ez a meghatározás Diego Angulo Murillo monográfiájának és a madridi—londoni Murillo kiállításnak tanúsága szerint nem tartható fenn. 9 A festmény mesterét a nápolyi késő manierista, kora barokk mesterek között kerestem. A mű egyes részletei, a velencei iskolától ihletett színkezelése és fényhasználata, a vértanú raffaelleszk mosolya, valamint a cinquecento festészetből ismert angyal típusai, a mártír öltözetének anyagtól ihletett ábrázolásmódja olyan mesterre utaltak, aki az itáliai festészet legfontosabb központjaiban megfordult, s művészetében a venetói, lombard és toszkán festészet hatása egyaránt fellelhető. Fabrizio Santafede művészetében az említett hatások megtalálhatók. 10 Életművéből kitűnik, hogy ismerte az észak- és középitáliai festészetet, hatottak rá a lombard és velencei mesterek, ifjúkori műveinek legfontosabb ihletője Raffaello festészete volt (64. kép). 5 A festményt valószínűleg a múlt században új vászonra vonták, — eredeti, durva szövésű vászna, a képfelületen, a hosszanti éleken található hiányokban tanulmányozható. ü Mayer, A. L.: Sevillaner Malerschule. Leipzig, 1911. 131. — Idem: Murillo. Stuttgart, 1913, 264. (a kétes, illetve téves attribuoiók között említi). 7 Lafuente Ferrari, E. : Brève história de la Pintura Espahola. Madrid, 1953. 233.; S o r i a, S. M. és Kubier, G.: Art and Architecture in Spain and Portugal and its american dominions. Baltimore, 1959. 232.; Angulo Iniguez, D. : Pintura del siglo XVII, in „Ars Hispániáé". XV. Madrid, 1971. 82. 67. kép.; Pérez Sanchez, A. E. : Caravaggio y el naturalismo espahol. Sevilla, 1973. 71. 180X135 cm. 0 Murillo és kortársai. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1968. A kiállításon katalóguson kívül került bemutatásra a Szent István vértanú képe. ''Angulo I h i g u e z, D. : Murillo. Su vida, su arte, su obra. Madrid, 1981.; II. 480. No. 1888. „Nincs közvetlenül Murillóval kapcsolatban. Majdnem bizonyos, olasz". Madrid, Prado, 1982: Bartolome Esteban Murillo (1617—1682). 10 A b b a t e, F. és Previtali, G. : La pittura napoletana del' 500. in Storia di Napoli V. Napoli, 1972. 882—83.; Previtali, G.: op. cit. 1978. 120—22, 151—157.
