Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten
6. Sarasota, Ringling Museum of Art. Olaj, vászon, átmérő 44 inch, késői kópia. 45 Az eddigiekben ismertetett változatok a feltételezett Raffael mintaképpel egyezően kerek alakúak. Létezik azonban egy sor négyzetes — részben eredetileg ugyancsak kerek — változat is, melyekről a régebbi irodalom is számot ad. 7. Princeton, Museum of the History of Art, Ltsz. 783. Olaj, fa, 132X110 cm (50. kép). G. B. Lambert ajándéka. Westminster hercegének gyűjteményéből, London, Grosvenor House. Lord Grosvenor szerezte 1806-ban Welbore Ellis Agar gyűjteményével: Agárnál 1802-—1803 mint a Choiseul gyűjteményből származót említik. Miként arra S. Ricci 1925-ben rámutatott, Choiseul herceg árverésén Párizsban 1787-ben Perugino műveként szerepelt (korábban Nr. 8 Conti gyűjtemény). Conti herceg 1777. évi árverésének meghatározása szerint „estimé d'être de Raphael". 46 Londonban, Westminster hercegének gyűjteményében a 19. század szinte minden kritikusa látta és mint a legjobb változatok egyikét méltatta. 47 Amikor a princetoni múzeum megszerezte, F. J. Jewett Mather Raffael két tanítványának, Giulio Romanónak és Giovanni Francesco Penninek kezét vélte rajta felismerni. 48 A kerek formátumú változatoktól a kép kevéssé tér el, csak a táj mutat kisebb módosításokat (pl. a fák a háttérben balra). A formaadás jó, a vonalvezetés erőteljes, következetes, a Madonna arctípusa és a kis Ker. János közeli hasonlóságot mutatnak Raffael műveihez, pl. az Alba Madonnához. A princetoni festmény valószínűleg egykorú műhelyváltozat. 8. Milano, egykor Giovanni Brocca gyűjteménye. Olaj, fa, 130X130 cm (51. kép). Jelenleg ismeretlen helyen. A műkereskedő Brocca állítólag 1822-ben Barcelonában vásárolta a képet, melyet először Longhena Raffael kötete ismertetett egy 1826. évi levélközlemény alapján. 49 Rumohr, aki a porosz trónörökösnek vételre felajánlott festményt alaposan megvizsgálta, kétesnek tartotta, szerinte „eine freye Nachahmung verschiedener Raffaelischer Madonnenbilder". 30 Az egykorú metszetek (Bridi, G. Longhi) a már ismert kompozíciót egy meglehetősen szabadon átalakított, növényzettel kiegészített tájképi környezetben mutatják. 9. Moszkva, Puskin Múzeum. Olaj, fáról vászonra áttéve, 125X111 cm. Korábban, Leningrad, Ermitage, 1845 F. D. Tatistscheff hagyatékából, Spanyol45 Suida, W.: A catalogue of paintings in the John and Mable Ringling Museum of Art. Sarasota, 1949. 31, Nr. 31. Nem említve. 40 R i c c i, S.: The pedigree of the Princeton Raphael. Art in America, 1925— 1926. 215. 47 Irodalom 1. 34—35. jegyzet, továbbá Waagen, G.: Treasures of Art in Great Britain. London, 1854, II. 169; Gronau, G.: Raffael, Des Meisters Gemälde. Stuttgart und Leipzig, 1909. 77. kép. 48 Jewett Mather, F. J.: The Princeton Raphael. Art in America, 1925—1926. 73, a többi változat felsorolásával. A táj Raffael firenzei korszakából 1508 körül, Mária és Jézus valószínűleg G. F. Penni. 49 L. Longhena id. mű 368 (metszette Bridi majd G. Longhi), említ egy régi jó kópiát Cav. de Rossi bankárnál és a változatot Lucien Bonaparténál. 50 J. F. Rumohr levelei Frigyes Vilmos trónörököshöz és Bunsenhez Milánóból 1828. jan. 18. szakvéleménnyel. Rumohr szerint „eine Nachahmung von lombardischer Hand, daher höchst wahrscheinlich seine spanische Abkunft aus einer ganz unbekannten Gallerie in Sevilla eine Lüge". A kért összeget, 10 000 aranyat erősen túlzottnak tartotta. L. Jahrbücher der kön. Preussischen Kunstsammlungen, 1914 XXXV. Beiheft, 2; 1925 XLVI. 33,38, 40,52. Rumohr kételye a kép spanyol eredetére vonatkozóan a ma is még Sevillában levő változat ismeretében indokolatlannak látszik. Említ egy változatot a milánói S. Ambrogioban s a Lucien Bonaparte variánst, melyet műhelymunkának tart.
