Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten

Raffael arcképek egyik vagy másikával azonosítható.

31 Mivel a 18. század végétől ezek az említések már nem szerepelnek, arra kell gondolnunk, hogy a képek akkoriban cseréltek gazdát.

32 Lehetséges, bár nem bizonyos, hogy Esterházy Miklós herceg, aki 1795-ben Itáliában s Rómában is vásárolt műtárgyakat, közvetlenül a Barberiniktől szerezte az Ifjú képmást, az sincs azonban kizárva, hogy közvetett úton került hozzá 1812 előtt.

33 A Barberini eredet hiteles adataival mindenesetre e jelentős reneszánsz portré történetének egy hosszabb fejezetére derült fény. Az eddigiekben tárgyalt, az irodalomból jól ismert két Raffael festmény mellett a Szépművészeti Múzeumban fennmaradt egy egykor rendkívül népszerű, elveszett Raffael Madonna kompozíció változata is. A köralakú festményt, mely a térdelő Máriát, az alvó kis Jézust és a kis Keresztelő Jánost ábrázolja tájképi háttérben, a régebbi irodalom több azonos- ábrázolással együtt rendszeresen idézte.

3/1 Az újabb feldolgozásokban azonban nem esik róla szó: nem szerepel Pigler Andor budapesti képtárkatalógusában, s nem említi L. Dussler sem, aki Raffael kötetében utolsónak foglalkozott a kompozícióval (44—47. kép).

35 A kérdéses képek — Passavant annak idején kilenc változatot idézett — általában nem voltak a nyilvánosság számára hozzáférhetőek. A távoli magángyűjteményekben vagy raktárakban őrzött műveket sohasem hasonlították össze vagy vizsgálták meg alaposan. Az újabb tulajdonváltozások, vagy éppen a restaurálás a princetoni és a budapesti kép esetében, a dokumentumok vizsgálata új megállapításokhoz és a kép történetének felderítéséhez vezethet. A levéltári alapot e kérdésben egy eddig figyelmen kívül hagyott 1930. évi közlemény nyújthatja. Az egyik nápolyi lapban megjelent publikáció M. Monti professzor által feltárt és közzétett dokumentumokra, a Piccolomini család egy leltárára támaszkodik.

36 A sienai Pierfrancesco Piccolomini leányának, 31 K e y s s 1 e r, J. G.: Neueste Reisen durch Deutschland, Böhmen. Ungarn . . . der Schweiz und Italien . . . Hannover, 1759. 627. említi itáliai útján (1729) a Barberini palotában Rómában „Das Porträt des Perugino hat Raffael gemalt und dieser ist wieder von jenem agbeschildert worden". Hasonlóan 1. Des Herrn von Blainville Reisebeschreibung, besonders durch Italien. Lemgo, 1766. III. 77. 32 1 7 3 0-ban 24, 1805-ben további 42 képet árvereztek el Londonban Barberini tulajdonból. L. R e d f 0 r d, G. : Art Sales in England. London, 1888. 3:1 1795 májusában dell'Era festő közvetítésével 1400 aranyért vásárolt képeket Rómában. 1795 októberében 8 láda műtárgy (közte 44 kép) érkezett. L. Melier, S.: Az Esterházy képtár története. Budapest, 1915. 12, 18. A római Galleria Borgheseből és a Doria Pamfili gyűjteményből is kerültek a 18. század végén festmények az Esterházy képtárba, pl. Bronzino; Pásztorok imádása, Claude Lorrain: Villa a római Campagnan, stb. :ii Longhena: id. mű 99, 368; Passavant: id. mű I. 123, II. 82, III. 99; R u 1 a nd : id. mű 64; Crowe és Cavalcaselle : id. mű I. 354; G r u y e r, F. A. : Les vierges de Raphael. Paris, 1869. III. 177 stb. Említi még F i s c h e 1, O. : Raphael. London, 1948. 127. 35 D u s s 1 e r : id. mű 1966. 56; 1971. 48 a Diadèmes Madonna (Párizs, Louvre) kapcsán tárgyalja a kompozíciót. 36 C u t o 1 o, A.: Le vicende di un quadro napoletano di Raffaello. Bolletino del Comune di Napoli, 1930, No. 7—8, 5—13; G. M. Monti: Inventari e bilanci di una grande casata feudale del Mezzogiorno, Archivio scientifico del R. Istituto Superiore die Scienze economiche e commerciali, Bari, említve l'Arte, 1931, XXXIV. 184. Sylvia Piccolomini apja, Pierfrancesco Piccolomini, Castiglione és Pescaia ura fontos szerepet játszott a 16. század elején Siena történetében. Sylvia férje, Innigo Piccolomini, Amalfi hercege, Capestrano márkija 1566-ban hunyt el Rómában 43 éves korában. Egyetlen leányuk Costanza 1610-ben halt meg Nápolyban. L. L i 11 a : Famiglie celebri di Italia. Milano, 1869—1873. X. Piccolomini Tav. I.—II.