Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Raffael-gyűjtéstörténeti kutatások. Raffael művek Budapesten
mintául szolgáltak, vagy esetleg éppen azokat, amelyeket Firenzében a kódexbe gyűjtöttek. Sok minden szól amellett, hogy mindez még Firenzében történt, teljesen függetlenül a római utazástól, így pl. a Torre delle Milizie az Esterházy Madonna tájrészletéhez hasonlóan szerepel az 1505 körül keletkezett washingtoni Szt. György képen is. 23 Raffael ezek szerint még Firenzében az Uffizi-beli vázlatrajztól eltérően alakíthatta ki a Madonna-kép hátterét. Valószínűbb is, hogy ez így történt, mert a piciny, teljesen egységesen megformált festmény a módosításnak, átkomponálásnak semmi jelét sem mutatja még infravörös vizsgálatnál sem. Az is nehezen képzelhető, hogy Raffael egyszer megszakította a munkát, hogy megörökíthesse a római utazás benyomásait, hogy azután végül is a képet befejezetlenül hagyja. Minthogy egy, még bizonyosan Firenzében kapott megbízásról van szó, sokkal valószínűbb, hogy a kép, néhány, más, Vasari által is említett munkához hasonlóan éppen azért maradt befejezetlen, mert a festő Firenzéből Rómába távozott. 27 ' Az utolsó ecsetvonások, az utolsó festékréteg elmaradtak, minthogy azonban a kicsiny kép így is tökéletes alkotás volt, bizonyára fennakadás nélkül a megrendelőhöz került. A kutatás jelenlegi állása mellett sajnos nem tudunk választ adni arra a kérdésre, ki is volt a megrendelő, az első tulajdonos. Az Esterházy Madonnát a forrásokban nem tudjuk azonosítani. A különböző dokumentumokban, inventárokban, guidákban stb. szereplő adatok részben konkrét, ismert alkotásokkal hozhatók kapcsolatba, részben annyira általánosak, hogy meghatározásuk lehetetlennek tűnik. Egy korábbi tanulmányban már behatóan foglalkoztam volt a budapesti szép Ifjú képmással, s a már vázoltakat itt csupán rögzíteni szeretném, kiegészítve azokat a legújabb kutatások eredményeivel (42. kép). 25 Az olykor Humanista portréjaként említett, az Esterházy gyűjteményből származó festményben már L. Becherucci Pietro Bembo képmását vélte felismerni. 26 Marcantonio Michiel ismert szövegének pontos interpretálása tette azután számunkra lehetővé, hogy a képet avval a portréval azonosítsuk, amelyet Michiel 1525/30-ban látott Padovában Bembo házában s amelyet így írt le: ,,E1 retratto piccolo de esso M. Pietro Bembo allora che giovane stava in corte del Duca d'Urbino, fu de mano de Raffael d'Urbino in m ta ." 27 Mivel az ,,in m ta " rövidítést ,,in miniata" megjelölésként értelmezték, a kutatók általában miniatúra arcképre, esetleg egy nagyobb festmény miniatúrakópiájára gondoltak. Michiel szövegének összefüggéseiből azonban világosan kitűnik, hogy valójában ,,in maesta" megjelölésről van szó, azaz a kor szóhasználata szerint olyan arcképábrázolásról, mely a modellt a nézővel szembefordulva mutatja, ellentétben az ,,in profilo" portrékkal. Az arckép, mely a fiatal Bembót a nézővel szembetekintve ábrázolta 23 Nem ritka, hogy bizonyos tájképi részletek ismételten szerepelnek Raffael képein, 1. pl. a különleges sziklaképződményt a templommal a „Lovag álma" (London) és a „Madonna im Grünen" festményén (Bécs). Mintakönyveket, római emlékek, antik romok, díszítőelemek rajzait rendszeresen mintául használták a festményekhez a firenzei műhelyekben a 16. század elején (1. pl. Franciabigio, Madonna del Pozzo, Firenze stb.). V a s a r i, G.: Le vite de più eccelenti pittori, scultori e architetti. Ed. Milanesi, Firenze, 1979. IV. 328. A Ridolfo Ghirlandaio által befejezett sienai Madonna-képpel kapcsolatban 1. a szöveget a továbbiakban. 25 Garas, K.: Die Bildnisse Pietro Bembos in Budapest. Acta Históriáé Artium, 1970. XVI. 57; Garas, K.: Italienische Renaissanceportraits. Budapest, 1981. 15. 20 Raffaello (Novara) id. mű 36; Becherucci, L.: Raffaello e la pittura. Novara, 1968. 36. 27 Moreili, J.: Notizia d'opere di disegno. Bassano, 1800. 18.
