Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
A rothenburgi (o.d. Tauber) Szent Jakab templom főoltár szobraihoz kapcsolt Szent Odilia szobor
is — elegáns testtartása a rothenburgi szobrokon más mester kezére vallanak. Az oltárok felállítása közti egy év különbség 15 is ellenemond annak, hogy azonos mester készítette az oltárokat. Nem tartjuk feladatunknak a Simon Lainberger nürnbergi szobrász munkásságával kapcsolatos jelentős, de számos hipotézist is tartalmazó tanulmány teljességével foglalkozni, csupán a budapesti szoborhoz példaként szolgáló rothenburgi szobrok művészetföldrajzi elhelyezése szempontjából tartottuk fontosnak erre kitérni. Eva Zimmermann 1979-es kitűnő monográfiájában — megfelelő hivatkozásokkal — a nördlingeni festő Friedrich Herlin szignált és 1466-ban készült műveként ismerteti a rothenburgi oltárt, s közli azt a szintén már régebbi forrásokból ismert tényt, hogy Hans Waidenlich nördlingeni mester volt az oltárszekrény készítője. A 125 cm magas, hársfából készült szobrok alkotójaként a régi sváb szobrászat hagyományait követő ismeretlen mestert jelöl meg. 16 Véleményünk szerint valószínű, hogy az 1461 óta nördlingeni városi festő Herlin, aki ugyan az oltár készítésének időtartamára rothenburgi polgárjogot nyer, 17 sváb területről hozza munkatársait. Mivel a rothenburgi oltárnak az újabb német szakirodalomban elfoglalt helye és a vele kapcsolatos újabb vélemények foglalkoztatnak bennünket témánkkal kapcsolatban, ezért a fontosabb irodalmi említéseket az időben visszafelé haladva tárgyaljuk. Hans K. Ramisch 1971-ben megjelent tanulmánya fontos állomást jelentett, ö a hat álló figurát Ulmtól befolyásoltnak vagy egyenesen Ulmban készültnek tartja, s megemlíti, hogy a szobrok festése a Herlin műhely sajátosságaira utal. Meggyőzően tárgyalja a rothenburgi szobrok mesterét Multscher késői stílusának jó ismerőjeként és stílusának továbbfejlesztőjeként. Az alakok tömbjének megerősödését, a jellegzetes motívumok megsokszorozódását, a cső alakú redőzet kötegformában való megjelenését, az oszlopszerű redők párhuzamos formában való vezetését tartja jellemzőnek. 18 Azonban azzal már nem tudunk egyetérteni, hogy az 1471-ben készült szobrokat is az álló szobrok mestere művének tartja. Hans Kamensetzer nevéhez való kötése a rothenburgi főoltár két különböző korú és stílusú együttesének sem látszik megalapozottnak. Az a hipotézis, mely szerint a nördlingeni Szent György templom főoltára szobrai mesterének is Kamensetzert tartja a restaurálási munkák eredményeként megdőlt. 19 A rothenburgi Szent Jakab templom főoltára álló szobraival kapcsolatos régebbi vélekedések közül Pinderé, Paatzé és Mülleré a legfigyelemreméltóbb. Az első a szobrok egyéni, erőteljes jellegében teljes eltérést lát a multscheri szobrászattól, s a régi frank szobrászat „fuvallatára" utal velük kapcsolatban. 20 Paatz viszont a multscheri stílus robusztussá váló átfogalmazásáról beszél és 15 Stafski, H. : i. m. 26. 16 Z i m m e r m a n n, E. : i. m. 41. 17 Stafski, H.: i. m. 28. 18 R a m i s c h, H. K. : i. m. 19, 26—31. 19 Stafski, H.: i. m. 30, 17. jegyzet. 20 P i n d e r, W. : Die deutsche Plastik vom ausgehenden Mittelalter bis zum Ende der Renaissance 2. Handbuch der Kunstwissenschaft 19. Wildpark-Potsdam, 1929. 337.
