Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Thrák domborművek a Szépművészeti Múzeumban
egy isten szentélyében nem volna meglepő Thrákiában, mint ahogyan nem meglepő másutt sem; csakis ezzel lehet magyarázni, miért lehet ugyanannak a héróizált személynek két domborműve. Mansio Cülae-ben (Philippo polis és Augusta Traina között) kétségtelenül létezett egy szentély, amint ez a feliratokból kiderül (IGBulg III 1, 1517, 1518, 1520 és 1527.SZ.). Valószínűleg ebben a szentélyben helyezték el a szóbanforgó két domborművet (pontos lelőhelyüket nem ismerjük). Mindkettő elég nagy méretű: az egyik 42x29 cm, a másik töredékes, de körülbelül ugyanekkora lehetett. Az 1532.sz. álló nőt ábrázol, Flavia Seitét, [<i>\]qoviq[i> Sjeirny 'AOICLTLKOV r)p[<júí8a], az 1534.sz. pedig a férjét mint lovast (csupán a ló mellső lába maradt meg), oltár előtt, amely mellett Flavia Seite áll; a feÜrat: (a férj neve fjp]coa Kai <i>\(aoviav) Xetrrív (a sírkövet állító gyermekük neve) ]t>öc perà rfjç ovpßiov [Kai T où] réKvov. Kérdés azonban, hogy egy másik nagy méretű tábla (1521.SZ., 83x50x24 cm), amelyen a halott kígyós fa előtt, lovasként van ábrázolva, ebben a szentélyben volt-e elhelyezve, nem pedig inkább a halott sírján; felirata az utóbbit bizonyítja: Xpvoimrcp 'HôuXou NeiKaiei Çrjoavri err] Xe' 'HSúXoc Kai An<povç KCLI Xpr)oT0<; áőeAipcö pvr)pr}ç xápiv. Állíthatjuk-e azt, hogy a nagy (75x60x9 cm) odessosi tábla (IGBulg I^ 220), amelyen a halott "Thrák lovas"-ként jelenik meg, nem az elhunyt sírját díszítette? Hiszen a tábla felirata: 'ApioT0K\r)ç "EXX77WÇ fjpojç xaCpe, a rávésett epigramma 4-6. sorában pedig ez olvasható: où Ketrcu Kara 717c oóopa papatvópevov — \pvxv tf'hpcóoji;. Igaz ugyan, hogy sem Xpuaiïï7roç, sem pedig ApioroKXrçç. nem volt thrák - és még sok ilyen példa van -, a fenti logika szerint azonban domborművűket szentélyben kellett volna találni, márpedig erről itt nincs szó. Egy, az epigramma tanúsága szerint hérós athanatossá vált thráknak a sírtábláján, amelynek fent idézett tanulmányomat szenteltem, nincs dombormű, következésképp síron kellett állnia, nem szentélyben. De ennél tovább is mehetünk. Mégha szentélyből származnak is a domborművek, kérdéses, hogy héróizált halandóknak kell-e értelmezni a kísérő elemek (fa, oltár) nélküli lovasokat, vagy akár csak azokat, akiket a fa vagy oltár mellett, ám egyedi attribútumok nélkül ábrázoltak. Vajon héróizált halandó az az oltár előtt ábrázolt gerelyes lovas, akinek egyetlen további attribútuma sincs, és akit a felirat Hérós Stomianosnak nevez: ["Hjpcot Xropiavco Mr)viç vrtèp roùvioù 'ApioroßovXov ev[xrfv] (IGBulg V" 474)? Ugyanez a kérdés merül fel a gerelyén kívül más attribútummal nem rendelkező Hérós Stourouleos esetében is ("Hpcoi zZmvpovXeco Sai/atf-nc Zovprjovç evxwv àvéûrjKev perd — uo. II 765; "Hpcoi H,TOv[povXec i )] Moi>Kiai;[oç] uo. II 766). Ha gerelyt attribútumnak lehet tekinteni, azok a felirat nélküli lovas-reliefek, amelyeken hiányzik, vajon mind héróizált halandót ábrázolnak? Ezt olykor a feÜrat határozottan cálfolja: KOITTIV Koipico ûeop èm7tm'o(*èymirLip)K\av8i<; Má^ipoc /3(e^e)ip(iKtáptoc) ebxapiOTt)pL0v (uo. II 553); evxwlevxw OA (uo. III 1, 1442); [e]bxr)v (940 és 1381) vagy éppen Ttrtc bdopov (uo. IV 1983). S hogyan értelmezzük az olyan domborműveket, amelyeken csupán a lovas látható, attribútum nélkül, és olyan felirattal, mint pl. Kvpíoo 'ATJÓWOOVI ZeXarjvco 'IXXupudç S«apeoc ev%áp[e]vo(; avèdriKev (uo. IV 1930)? Ez az ábrázolás ikonográfiái szempontból cseppet sem különbözik a számos lovas-domborműtől, amelyek hasonlóan képi jelző nélküliek, viszont a feliratuk pl. Xapircov ebxw (uo. III 1, 1413). Ha tehát nem volnának az ATOXXCOW, stb. típusú fogadalmi feliratok, az attribútum nélkül ábrázolt lovas domborműve, a szerzőnk által alkalmazott módszer cáfolatául, önmagában nem tenné lehetővé, hogy az alakot istenségnek ismerjük fel. Vagyis a kérdés
