Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)

Egy görög bronz kancsó

formajegyek alapján a római típus további darabokkal gazdagítható, anélkül, hogy a keltezés kérdését minden esetben — elsősorban a leletösszefüggés nélküli gömb-aryballosok némelyikére gondolunk — végérvényesen lezártnak tekinthetnénk.

31 A másik probléma túlmutat a klasszika archaeológia hagyományos keretein, minthogy a La Téne-kori kelta leletanyag időrendjéhez kapcsolódik. A Hurbanovo — ,,Konkol-majer"-ban (Komárno) feltárta kelta temető 18/64. számú sírjából előkerült bronz lékythos-aryballos (= 17. kép) a fentebb tárgyalt „makedón" típushoz tartozik,

32 amely tehát mai ismereteink szerint i. e. 300-nál aligha lehet későbbi.

33 Feltehető, hogy a darab, akárcsak a szobi kantharos

34 vagy a szabolcsi kalyx-kantharos,

3

' a delphoi hadjárat kudarca után, a görög földről visszavonuló keltákkal, hadizsákmányként került a Kárpát-medencébe.

36 Vagyis a kérdéses kelta sír keltezéséhez két terminus post quem adódik: az egyik, i. e. 300, azaz a bronzedény készítésének időpontja,

37 a másik, i. e. 279— 276, azaz a darab Kárpát-medencébe való eljutásának legvalószínűbb történeti dátuma.

38 Pottery. Princeton, 1970. 162, 2. jegyzet) a római kori darabok is bekerültek. A helyesbítést Sparkes Shefton megjelenés előtt álló tanulmányára hivatkozva végezte el (i. m. 8, 7. jegyzet és 21, 62. jegyzet). Minthogy a római korinak tartott darabok közül (1. ehhez még a 31. jegyzetben idézett edényeket) személyesen egyet sem volt módom tanulmányozni, nem tudom, hogy vannak-e a keltezésnek technikai kritériumai. 31 Lékythos-aryballos: Catalogue of Antiquities from the Nortwick Park Collection, London, 1965. 93, 390. sz., 38. tábla; Brescak, D.: Anticno bronasto posodje Slovenije. (Roman Bronze Vessels in Slovenia) Situla 22, 1 (1982) 55, 114. sz., 12 és 117. tábla. — Gömb-aryballos: Lehmann-Hartleben, K.: AJA 43 (1939) 143—4, 14. kép. (Samothrakéi lelet). — Az utóbbihoz közelálló newcastle-i darab (1. Sparkes, B. A. — T a 1 c o 11, L. : i. m. 381, ad 162, 2. jegyzet) fényképét nem ismerem. — A gömb-aryballosokkal kapcsolatban egy hamburgi darabra szeretnék utalni (= Mere kl in, E. v.: AA 1928, 439—440, 124. sz., 51. kép), amelyet Beazley (213. 1. jegyzet) a „Talcott-osztály" anyag „lékythosaihoz" kapcsolt, míg Sparkes, Sheftonra hivatkozva, (i. m. 8, 4. és 7. jegyzet) a római kori csoportba sorolt. 32 A hurbanovoi darab idézve a 14. jegyzetben. Párhuzamaihoz 1. a 12. jegyzetet. 33 A keltezéshez 1. a 22—23. jegyzetet. — Benadik felfogását 1. az i. m. 192. lapján. 34 P e t r e s, É. F. — Szabó, M. : A keleti kelta művészet — Eastern Celtic Art. Székesfehérvár, 1974. 82, 171. sz.; Szilágyi, J. Gy.: i. h. (1. az 1. jegyzetet.) 35 P e t r e s, É. F. — Szabó, M. : i. m. 82, 172. sz.; A típushoz: Vocotopulu, J.: BCH 99 (1975) 767—8, 19. sz„ 28. kép. 36 Ezt az értelmezést vetette fel Szilágyi, J. Gy.: in: Le rayonnement des civilisations grecque et romaine sur les cultures périphériques. Paris, 1965. 389. — Vö.Kruta, V.-Szabó, M.: EC XIX (1982) 59 skk., 8. kép. 37 Ehhez 1. a 22—23. jegyzetet. 38 A kelták első csoportja, a Ptolemaios Keraunost legyőző Belgios (vagy Bolgios) serege már i. e. 279-ben visszatért oifceió-jába. Vö. Paus. X 19, 7. A hely értelmezéséhez: M ó c s y, A.: AAntHung XIV (1966) 93. A nagy visszavonulási hullám i.e. 278ban, Brennos delphoi kudarca és öngyilkossága után indult el, míg az inváziót lezáró eseménynek Antigonos Gonatas győzelme tekinthető, a kelták felett, i. e. 277-ben vagy 276-ban. Vö. M ó c s y, A. : i. m. 93—4. ; S t ö c k 1 i, W. E. : i. m. 79, ad 26. sz. — Egyelőre tisztázatlan az a kérdés, hogy a hellenisztikus hadseregekben szolgáló kelta zsoldosok jelentettek-e összekötő kapcsot a hellenisztikus világ és a La Tene-kultúra között. (Vö. W i e n i c k e, A.: Keltisches Söldnertum in der Mittelmeerwelt bis zur Herschaft der Römer. Breslau, 1927.) Ebben az összefüggésben említést érdemes Plutarchos (Pyrrhos 26, 11—13) adata, amely szerint Pyrrhos kelta zsoldosai Aigai makedón királysírjait fosztogatták. (Vö. ehhez, újabban Andronikos, M.: The Royal Graves at Vergina. Athens, 1978. 5.)