Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 60-61. (Budapest, 1983)
Egy görög bronz kancsó
hallosnak tekinthetünk, 3 magyar magángyűjteményből került a múzeumba. 4 A körte formájú edénytest alacsony, torussal záruló talpon áll (6. kép), melynek alján esztergált körgyűrűk vannak (9. kép). 5 A rövid, szűk nyak tövét és a szájperem belső szegélyét (10. kép) ugyancsak körgyűrűk díszítik. Az eredetileg széles, tölcsérszerű szájból csupán a perem legfelső része maradt meg, amelyet alul, egy korábbi restaurálás során (8. kép), egyenesre vágtak le (vö. 10. kép). 6 Az edényfogón felül keskeny, hegyes levél domborműves ábrázolása látható (11. kép), míg az alsó attache áttört díszítésű. Az erősen szkématikus megfogalmazású kompozíció felülről lefelé haladva 2—2 peltát, majd egy lefelé fordított szívet alkotó indákból épül fel; legalul szív alakú levél zárja le (12. kép). A jellegzetes edényfajtával legutóbb B. A. Sparkes foglalkozott, s képviselőit az ismert vázakutató tiszteletére Talcott Class néven foglalta össze. A forma története az i. e. V. század késői szakasza és i. e. 300 között elsősorban az attikai feketemázas vázaanyag alapján rekonstruálható. Kétségtelen azonban, hogy fejlődése — legalábbis az i. e. IV. században — nem volt unilineáris, amint ezt italióta és szicíliai fazekasműhelyekből kikerült képviselői jól szemléltetik. 7 Sparkes a kerámia leletek alapján kidolgozott keretekbe a forma bronzból és ezüstből ill. alabástromból készült változatait is beillesztette. 8 A fémpéldányokkal kapcsolatban arra a fontos következtetésre jutott, hogy azok i. e. 400-nál nem korábbiak, vagyis az érdekes forma fazekastalálmánynak minősíthető, 9 amely a fémművesek körében visszhangra talált. 10 A „Talcott-osztály" legkorábbi, fémből formált képviselője a Taman-félsziget egyik szkíta tumulusából került elő és Sparkes vizsgálatai alapján i. e. 400 körül készülhetett. 11 I. e. 350 és 300 között, de inkább a század negyedik, mint a harmadik negyedében készült két bronz és egy ezüst kancsó, melyet a lelőhelyek alapján ,,ma3 Beazley, J. D.: BSA 29 (1927—28) 213. — A funkció kérdéséhez: Sparkes, B. A.: AntK 20 (1977) 24. (Testápolásra szolgáló olaj tárolása). 4 Lelt. szám: 7992. — M. (az edénytest): 10,42 cm, (a füllel): 11,95 cm, (a fül) 8,81 cm. Atm. (szájperem): 6,95 cm, (edénytest legn. 0) : 8,1 cm, (talp): 5,5 cm. — A származásra vonatkozó adatot nyilván úgy kell érteni, hogy a váza Görögországban vétetett. 5 A technikáról: P e r n i c e, E.: ÖJh 8 (1905) 51 skk.; Hill, D. K.: AJA 51 (1947) 251. 6 Az edény nyakán a ma látható keskeny, vízszintes szájperem (6—7. kép) ugyancsak modern beavatkozás következménye. 7 Sparkes, B. A. : i. m. 13—17, A 1 — A 36; 17—21, B 1 — B 34 és vö. 12. — Az alexandriai leletek (ibid., 17, B 2—3) eredetének ill. készítő műhelyének a kérdéséhez 1. ibid., 17, 48. jegyzet; vö. P a r 1 a s c a, K.: Jdl 91 (1976) 135—6, 3—4. jegyzet; S z i 1 á g y i, J. Gy. : SzMKözl 50 (1978) 29, 1. sz. 8 Sparkes, B. A.: i. m. 21, C 1—3 (alabástrom); 22, D 1—4 (bronz és ezüst). A fémpéldányok korábban publikált listáját 1. idézve ibid., 8, 7. jegyzet. (Vö. lentebb a 28—31. jegyzetet.) 9 S p a r k e s, B. A. : i. m. 24. 10 A problémához 1. Hill, D. K.: i. m. 252 skk.; Strong, D. E.: Greek and Roman Gold and Silver Plate. London, 1966. 78; Szilágyi, J. Gy.: i. m. (1. az 1. jegyzetet). 11 Sparkes, B. A.: i. m. 22, D 1. (Szelenszkaja tumulus.) A keltezéshez: ibid., 23. (Maga a temetkezés aligha lehet korábbi az i. e. IV. század utolsó negyedénél.)
