Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Újabb megfigyelések Colijn de Coter két budapesti oltárképéről
A két festmény a legfontosabb helyeken jó állapotban van. fi Colyn de Coter szerzősége természetesen kínálkozik azoknak az analógiáknak az alapján, amelyeket a jelzett művekkel, különösen a Szentháromság oltár egy szárnyával, az 1510—15 között festett Három Máriával mutatnak. 7 Ennek ellenére, stílusfejlődésének a Maquet-Tombu-étől eltérő jellemzése, valamint a műhelye közreműködésével 1493 előtt festett strängnäsi I. oltár 8 eddig még nem közreadott technikai vizsgálata és az alakjaival való összehasonlítás véleményünk szerint felhatalmaz bennünket arra, hogy a két kép készülésének idejét az 1500-at közvetlenül követő évekre helyezzük, és megállapítsuk, hogy a mester azon műveinek csoportjába tartoznak, amelyekben még a rogereszk tendenciák érvényesülnek. 9 Magdolna arctípusa (87. kép) az első olyan részlet, amely arra utal, hogy a kép a Colyn pályája kezdetén készült művek csoportjához tartozik. A mester ügyetlenül elhelyezett síkokkal formálta és az orr tengelyében, a bal arcon, az áll és a száj részletében — amelyeknek rajza egyébként száraz és metszően éles — egy nagyon nyilvánvaló torzulás figyelhető meg. Ez a torzulás még fokozódott az orrforma megváltoztatásával, amely a röntgenfelvételen látható (88. kép). Az első változat közelebb áll Colyn de Coter stílusához, a forma plasztikusabban van mintázva. Egy csúcsfény jelzi az orr nyergét és hegyét, amely jobban az arc közepére volt helyezve. Ez az elsődleges konstrukció Mária Magdolna típusát leginkább a Louvre Magdolnájához teszi hasonlóvá (89. kép). A magunk részéről kétségbe vonjuk, hogy ezt a változtatást Colyn de Coter sajátkezűleg végezte volna; inkább egy restaurátori beavatkozás eredményének véljük, mivel az új forma semmiféle plaszticitást nem mutat. Mindenesetre ez a nagyon lapos „trés plat" arc, amely arányaiban és lineáris hangsúlyaiban a Közbenjáró Máriát és a Máriát az Apostolokkal ábrázoló 11 A Bánkódó Szent János fényképén (86. kép) az égen kivehetők retusok és egy kis hiány a szent jobb kézfején. A vörös köpeny sok helyütt erősen retusálva van, különösen jobb oldalt, elöl. A felület különféle szabálytalanságai, és az első után kialakuló második repedéshálózat a fáról vászonra való áttétel következménye. A Bánkódó Magdolna röntgenfelvétele (88. kép) pontosabb adatokat szolgáltat. Egy meglehetősen kiterjedt hiány mutatkozik a tábla bal oldalán, a két facsoport között. Az ég nagyon kopott, különösen a felső bal sarokban, míg az egész felület tele van apróbb hiányokkal. Néhány kisebb hiány látható Magdolna köpenyének bal oldalán és a brokátruha felső részén. Ezen kívül határozott fekete vonások láthatók a szent arcán az orr, a szemöldök magasságában és a jobb arcon, amelyek zavaróak és nehezen interpretálhatók. Vajon a fehér alapozóréteg felvitele közben használt túlságosan durva ecset nyoma, vagy a középréteg kaparásának nyoma szándékos, sajátkezű módosítás során? A két festmény nagyon sérült a széleken: ezek a hiányok bizonyára a formátum megváltoztatásának és a fáról vászonra áthelyezésének a következményei. 7 Périer-D'Ieteren : i.m. 84—95. 8 A strängnäsi I oltárművet a szerző attribuálta Colyn de Coternek: Volets peints des retables bruxellois conservés en Suède et le Rayonnement de Colyn de Coter. Megjelenik 1983-ban az Académie Royale des Lettres, d'Histoire et des Antiquités de Suède közleményeiben. 9 A magunk részéről nem fogadjuk el Colyn de Coter életművének Maquet-Tombu által javasolt három ,, période d'âge"-ra osztását. Életművét mi öt csoportra osztjuk, amelyek közül mindegyik azzal a stílusirányzattal azonosítható, amely akkor éppen hatott rá. A rogereszk művek csoportja magába foglalja a flamand primitívek és a brüsszeli iskola hagyományaihoz legközelebbi műveket, Roger van der Weyden irányában, ellentétben a flémelle-i irányzatú művekkel, amelyeket azok a művek képeznek, amelyeket a plasztikai értékek keresése jellemez. A műveknek egyik vagy másik csoporthoz való tartozása néha nehezen állapítható meg, miután a Rogier van der
