Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Murillo képek magyarországi gyűjteményekben
Számottevő különbség a magyarországi és a kölni Magdolna között az attribútumok terén tapasztalható. A viszonylag szélesebb kompozíción több hely jutott a részleteknek. A sziklán térdelő nőalak köpenyének redői és a kép széle között a koponyára könnyedén fektetett fakeresztet és mellette a Beurnonville féle képen is látható kenetes edényt helyezett a festő, felettük a sziklán becsukott könyv van. A táj jelzése a kölni képen gazdagabb, a sziklák hasadékaiból növények sarjadtak, fent a jobbszélen fa hajlik be mindkét vásznon a középtér felé, de a kölni levéldísze, ágazata dúsabb, jobban kiegészíti a kompozíciót, mintegy kitöltve a teret és ellentétet képezve az angyalfigurák csoportjához. Az 1977-es princetoni „Murillo and his Drawings" kiállítás alkalmával kiadott kötetében J. Brown közölt egy rajzot egy madridi magángyűjteményből,' 13 mely szerinte a sevillai székesegyház könyvtárából származik. A rajz sajátkezűségét, joggal, Angulo professzor kétségbe vonja, 34 mivel arról Magdolna arcának mindkét képen oly megragadó átszellemültsége hiányzik. A másoló(?), bár hűségesen követte részleteiben a kölni képet, szélesebb, nyomottabb arcú, vulgárisabb figurát alkotott. A rajz proporcióiban közelebb áll a kölni képhez, mint a magyarországihoz, de elhagyta a muzsikáló angyalcsoportot. Mintha erejéből a további alakokra már nem futotta volna, vagy érdeklődése csak a főalakra terjedt volna ki. A rajz kétségkívül a kölni kép után készült, csak a bal sarokban a láb és a köpeny közötti kapcsolat, valamint a vállon szétterülő hajfürt elhelyezése áll közelebb a pesti példányhoz. Ezért elképzelhető az is, hogy volt egy harmadik példány, mely az itt közölt két képhez szorosan kapcsolódott. Amennyiben fényképek alapján helyes ítélet alkotható, úgy tűnik, hogy a Lehne gyűjteményből való, keményebb, erőteljesebb körvonalú vászon az első fogalmazás, a kölni pedig egy későbbi, oldottabb, több apró változtatást és finomítást alkalmazó gazdagabb változat. Mivel Angulo a kölni példányt 1665 tájra datálja, az itt tárgyalt festmény legkésőbb az 1660-as évekre tehető. Említésre méltó még az a tény is, hogy az egyik példány Cádizból került Genovába, abból a spanyol városból, ahonnan számos Murillo kép hagyta el már a XIX. század előtt Spanyolországot. A magyarországi Murillo képek között még egy meglehetősen kevéssé ismert, az irodalomban csak futólag említett mű méltó bemutatásra. Ez a festmény a budapesti Szent István Bazilika sekrestyéjében függ (58. kép), 3 "' kiváló gyűjteményből származik; egy jobb kvalitású példánya a legújabb időben került londoni műkereskedelemből a dublini múzeumba. A „Szent Család az ácsműhelyben" ugyancsak a sevillai iskolában kedvelt népies áhítat jellegzetes kifeje33 Brown, J.: I.m. 109, 31 sz. Vörös és fekete kréta. 34 Angulo Ihiguez, D.: Exposición de dibujos de Murillo en Princeton. Archivio Espahol de Arte. 199. 1977. 338. A rajz a kölni kép után készült és nem előkészítő rajza annak. A Magdolna kép egy kissé eltérő variánsa, ahol a háromnegyedes alakban ábrázolt szent nő laza inget visel, mely csak jobb vállát hagyja szabadon és melle előtt kezét keresztbe teszi, egykor Londonban volt, a Beaumont gyűjteményben (Vö.: Curtis, B.: I.m. 370). Ez után, vagy valamely más változat után készült a Prado Murillónak tulajdonított Magdolnája (vászon, 153X124 cm). Egy másik, valószínűleg hamis képet Gaya Nuho (Tout l'oeuvre peint de Murillo. Paris, 1980. 369) a San Diego Fine Arts Galleryben emleget. 35 Vászon, 186X155 cm. Boross Jenő magyar származású amerikai ezredes ajándéka a budapesti Szent István Bazilikának. Az ezredes több értékes képet ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak és más egyházi intézményeknek is az 1930-as években.