Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Murillo képek magyarországi gyűjteményekben
egyike annak a két festménynek, melyet 1822 április 5-én hozattak el a hercegi palotából. Mivel a képet 1822 április 22-én leltározták és ezután hosszabb ideig más kép nem került a leltárba, valószínűleg egyedi vétel volt, amelyért az 1835-ben készült kétnyelvű (német—francia) katalógusban a múzeumi példányba történő egykorú kéziratos bejegyzés szerint 1500 dukátot fizettek. 26 Az Artaria cégnek is állítottak ki 1822 augusztus 15-én Bécsben egy 1500 aranyról szóló obligációt, mely összegért a cégtől „chef d'oeuvre"-ket (esetleg csak egy darabot, ez nem derül ki a szövegből) vásároltak. 27 A Sevillából való elhurcolás és a bécsi leltározás között alig telt el 12 esztendő. A kép a mester egyik főműve, melyről először Palomino, majd Ponz emlékezik meg. 28 A számos említés között egy eddig ismeretlen az, melyre Wilhelm von Humboldt spanyolországi naplóiban akadtunk: 1799-es sevillai utazása során megemlíti a Hospital de los Vénérables Sacerdotesban függő szép Murillo képeket. 29 Sok időt ezután már nem töltöttek ezek a képek Spanyolországban. Ceán Bermúdez természetesen megemlékezik képünkről külön is és így tesz az a Frédéric Quillet is, aki már régebben is ismerte a spanyol műkincsállományt és részt vett a képek egybegyűjtésében. A fenti általánosan Murillo sajátkezű alkotásainak elfogadott képeken kívül az Esterházy Képtár leltáraiban, nyomtatott katalógusaiban és az irattár képekkel kapcsolatos feljegyzéseiben más, Murillónak tulajdonított képek is szerepelnek. Az irattárban fellelt adatok között vannak olyanok, melyek valóban Murillóval kapcsolatba hozható (utánzók, utánérzések, másolatok) képekre vonatkoznak, mások kétségkívül spanyol festmények, de nem a mester alkotásai, ismét másokról az eltelt évszázad kiderítette, hogy olasz vagy németalföldi festők művei és szerepel olyan feljegyzés is, mely a Murillo kutatás szempontjából érdekességgel bírhat. Kutatásaink eredményét a cikk végén függelékben adjuk közre. Itt most két olyan, magyarországi magángyűjteményben őrzött, Murillónak tulajdonítható alkotást teszünk közzé, melyek eddig elkerülték a nemzetközi kutatás figyelmét és mindenképpen érdemesek arra, különös tekintettel az 1982-es jubileumi évre, a mester halálának 300-ik évfordulójára, hogy a kutatók megismerkedhessenek azokkal. A két kép közül a jelentősebb, a „Bűnbánó Magdolna" a múlt század végén Murillo sajátkezű alkotásaként került először nyilvánosságra. Annak ellenére, hogy az irodalom még két változatban ismeri a képet (figyelmen kívül hagyva a múlt századi árveréseken, katalógusokban említett számos e témát feldolgozó művet), ezen a csaknem 100 esztendeje Magyarországon őrzött festményen mi is a mester keze nyomát érezzük 26 Catalogue de la Galerie des Tableaux de Son Altesse le Prince Paul Esterházy de Galantha à Vienne. Vienne (1835) 45. no. 24. 1500 Dukaten. Meiler az obligációt a 14. oldalon közli. 27 Meiler, S.: Az Esterházy Képtár története. Budapest, 1915. 140. Közölve az 1822 július 14-én kifizetett elszámolások között: „Zwey Gemähide von Fürsten Kaunitz abholen lassen ... 3 f.". A leltározás: 242, az 1099 számon. 28 „En el testero del refectorio se ve una célebre pintura, nada inferior a las referidas (ti. az épület más részeiben elhelyezett Murillo képek, a „Szeplőtelen Fogantatás", a „Szent Péter" valamint Don Justino de Neve kanonok egészalakos képmása kutyájával (54. kép), en que espresó a Nuestra Senora sentada y al Nino-Dios, que torna de un canastillo que le présenta un hermoso ángel algunos panes y los reparte a très sacerdotes, figuras de medio cuerpo." Ponz, A.: Viaje de Espaha. Madrid, 1947. 795. 29 Humboldt, W. von: Gesammelte Schriften. Berlin, 1918. 15. kötet. 245.
