Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)
Murillo képek magyarországi gyűjteményekben
ban, mely a változatokat nem rangsorolja, a képet „Excelente calidad", kiváló kvalitásúnak nevezi. 7 L. Alfonso állította először 1886-ban, ugyancsak anélkül, hogy a képet látta volna, hogy az nem Murillo sajátkezű alkotása, 8 feltehetően azért, mert a festmény híres változata ez időben a sevillai San Telmo palotában a kutatók elé kerülhetett. Mayer egy 1908-ban megjelent cikkében ugyanennek a nézetnek ad kifejezést és ezt ismétli többízben, más alkalmakkor is. 9 A képet a múzeum 1967-ben megjelent német nyelvű katalógusában is kérdőjeles Murilloként közli Pigler Andor, de nézetünk szerint az 1968-as tisztítás olyan kvalitásokat, a színek oly finom harmóniáját tárta fel, hogy ha az aláírás hitelessége nem is fogadható el (alul balra későbbi jelzés: B. E. Murillo 1675), a kép akkor is a mester sajátkezű alkotásának tekinthető. A festmény, mely több variánsban is fennmaradt, a magas művészi kvalitással megvalósított népi áhítat jellegzetes képviselője. A „Mária gyermekével és zenélő angyalokkal" (spanyol nevén „La Virgen de la Faja", franciául „La Vierge à la Ceinture") a jelzéshez illetett datálással ellentétben 1655—1600 táján készülhetett. Leheletfinom, lilássárgás színárnyalatai, a Madonna bensőséges, szinte meghatott, gyermekére függesztett tekintete Murillo legjobb alkotásainak hangulatát és művészi megoldását idézi. A széttárt karokkal anyja felé repeső Gyermek-Jézus Murillo egyik legsikerültebb kis Jézus ábrázolása. A mintegy 8—10 hónaposnak ábrázolt kisded tágra nyitott szemét a felhők közül kibukkanó angyalfejekre irányozta; merengő-elégedett pufók arcocskáján a mester érzékeltetni igyekezett a Máriát közrefogó két zenélő angyal, a jobb oldali hegedűs és a bal oldali gitárt pengető zenéjének andalító hatását. A kép színkezelése erősen emlékeztet a sevillai Székesegyház részére 1660-ban festett „Mária születése" című elragadó festményre (ma Párizs, Louvre). A gyermekét pólyázó anya természetes mozdulatokkal teszi tisztába az égi csecsemőt, baloldalán még a pólyatekercs is ott van egy asztalkán. Mint Murillo szinte valamennyi ismert kompozícióján, itt is a főcsoport a legsikerültebb; a bal oldali húros hangszeren játszó angyal egy Murillo tanítvány kezének munkája is lehetne. Mint ahogyan a felhők közül előbukkanó angyalfejecskék is — mint a mester annyi más művének felső sarkaiban — kissé sematikusnak tűnnek. Figyelemreméltó azonban a hegedülő angyal kéztartása. A vonót tartó vékony ujjak tudatos ellentétet képeznek a gyermek gödröcskés, szépen megrajzolt, erős természet mefigyelésre valló ujjai és Mária kezének sematikusabb, egy, a kézi munkához szokott, mosásban, főzésben, fürdetésben járatos kéz megformálásában. A képet a művészettörténeti irodalomban először Stirling említi 1848-ban. 10 Az első, hitelesnek tekintett példány so7 Ltsz.: 780. Vászon, 137X104,5 cm. Esterházy Miklós ajándéka, 1871. Angulo, D.: I. m. II. 161, 167 sz. 8 Alfonso, A.: Murillo, Barcelona, 1886. 219. 9 Mayer, A. L. : Die spanischen Gemälde im Museum der schönen Künste zu Budapest. Monatshefte der Kunstwissenschaft. I. 1908. 520. Mayer a többi között egy, a szerinte elveszett eredetiről készült másolatot (Replik) említ a londoni Wallace Collectionban. Ilyen kép azonban nincs a gyűjteményben. Hasonló témájú képnek gondolhatta volna esetleg a P133 leltári számú, ovális „Mária gyermekével"-t, mely 1849-ben szerepelt a W. Hope árverésen. A képet, melyet más munkáiban jó kvalitású régi másolatnak, másutt elveszett eredeti után készült replikának nevez, ebben a cikkben különösen tompa színezésűnek nevezi: „...in den Farben merkwürdig stumpfes Bild." Ekkor természetesen még nem volt letisztítva és valóban élettelen hatást keltett. 10 Stirling, W.: Annals of the Artists of Spain. London, 1848. II. 883., III. 1421. „Our Lady and the Infant Saviour attended by two angels."
