Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Pietro della Vecchia festménye a Régi Képtárban

(43. kép).

8 Ez a budapesti példány Pigler Andor katalógusában úgy szerepel, mint ismeretlen bolognai festő munkája a 17. század első feléből.

9 Már maga ez a téves meghatározás is szimptomatikus: jelzi Muttoni stílusának heterogén karakterét. Képei az esetek többségében igen könnyen felismerhetők. Ha a játékos-ironikus Giorgione parafrázisok, festői viseletben megjelenített „harcosok", „szerelmespárok", bizarr hangvételű zsánerképek közül került volna egyik vagy másik múzeumunkba, akkor az biztosan kezdettől fogva Muttoni nevét viseli. A szereplők groteszk fiziognómiája, mesterkélt kifejezése, a vehemens ecsetjárás, a teret leszűkítő komponálásmód mindannyiszor egyértelművé teszik Pietro della Vecchia szerzőségét. Érthető ugyanakkor, hogy ezt az akadémikus aktstúdiumot Pigler Andor bolognai munkának vélte. Csupán utólag, immár a helyes attribució tudatában tűnik fel az alacsony horizontú táj háttér előtt felmagasodó figura velenceiesen puha modellálása, a mesterre jellemző disszonancia az arc megformálásában. A festőnek persze nem ez az egyetlen műve, amely higgadtabb, klasszicizáló modorban készült. Hasonló törekvésekről árulkodik a rovigói képtár Halott Krisztus három angyallal kompozíciója, mint erre Ruggeri hívja fel a figyelmet.

10 A vicenzai képtár katalógusának szerzője csupán általánosságban állapítja meg, hogy a Szent Sebestyén tipikus példa a giorgionei és tizianói előképek alapján készült műhelygyakorlatokra.

11 Megjegyzését tovább pontosíthatjuk azzal, hogy a mintakép minden valószínűség szerint Tiziano elveszett és csak leírásból, illetve a bécsi Harrach gyűjteményben őrzött másolatról ismert, ún. Escorial típusú Szent Sebestyén képe volt.

12 Igen hasonló testtartásban — csak tükörképesen megfordítva — ábrázolta a szentet Bonifazio Veronese is azon az 1530 körül festett képén, amely a Palazzo Camerlenghiből került a Gallerie deli' Accademiába.

13 A vicenzai példányon a nagyobb ágyékkötő (amely világosabban mutatja a festő redőkezelésének jellegzetességeit) és a szent testébe fúródó nyílvessző jelentenek motívumbeli eltérést a budapesti változathoz képest. Amennyire a fénykép alapján megállapítható, az olasz múzeum Szent Sebestyénje egy fokkal rajzosabb, plasztikusabb a miénknél. Ezek az eltérések azonban nem jelentenek kvalitás-különbséget, a sajátkezűség mindkét esetben biztosra vehető. A két festmény datálására viszont, a kronológiai támpontok szinte teljes hiányában, még csak kísérletet sem tehetünk. A Régi Képtár gyűjteményében még két további festmény található, amely kérdőjelesen kapcsolatba hozható Pietro Muttoni nevével. Az egyik Dávidot ábrázolja (44. kép), eredetileg ovális formátumú volt, de a későbbiekben a négy 8 B a r b i e r i, F.: Il Museo Civico di Vicenza. Dipinti e sculture dal XVI. al XVIII. secolo. Venezia, 1962. 173. Szent Sebestyén. Ltsz.: A 317. Olaj, vászon, 195X 115 cm. "Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 75. Szent Sebestyén. Ltsz.: 1009. Olaj, vászon, 193X116,5 cm. Dr. Pólya József ajándéka, 1895. A festményt S. Ember Veronika restaurálta. 10 Ruggeri, U.: Le collezioni pittoriche rodigine, in: L'Accademia dei Concordi di Rovigo. Vicenza, 1972. 58. 11 B a r b i e r i, F.: i.m. 173. „È un tipico esempio delle esercitazioni del Vecchia su modelli veneti cinquecenteschi, Giorgione e Tiziano preferibilmente." 12 We they, H. E. : The paintings of Titian. I. The religious paintings. Phaidon, London—New York, 1969. 156. Kat. sz. 135. 237. kép. 13 Moschini Marchon i, S. : Galleria dell'Accademia di Venezia. Opère d'arte del secolo XVI. Roma, 1962. 41. Ltsz.: 65.