Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 58-59. (Budapest, 1982)

Imhotep mészkő szobra. Megjegyzések az egyiptomi Késői kori kisplasztika előképeihez

és nagyméretű kőszobrászat emlékei datálhatok megközelítő biztonsággal, s a feliratnélküli kisplasztikái példányok meghatározásához még kevés támpontot ismerünk. Ez esetben nagy súllyal esnek latba a feliratok alapján, megbízhatóan datált emlékeken végzett stiláris megfigyelések, de emellett azok az eredmények is, melyeket a történeti források és a vallás jelenségeinek körében folytatott vizsgálatok hitelesítettek. Ilyen, feliratnélküli kisplasztikái emlék a budapesti Egyiptomi Gyűjtemény Imhotep szobrocskája is. A példány közelebbi vizsgálata új adalékkal szolgál a XXVI—XXX. dinasztia kori szobrászat egyik sajátos stílusirányzatának megismeréséhez, a szobrászati előképek tisztázásához, és az e korszakba helyezhető emlékek meghatározását új szempontokkal egészítheti ki. Az ülő tartásban megmintázott szobrocska felemelt fejjel előretekintő fiatal férfit ábrázol, ölében papirusztekerccsel (1—4. kép).

(i A magas homlok a halántéknál erősen elkeskenyedik, majd boltozatos és hátranyúló, borotvált koponyába megy át, mely ún. tojás formát alkot (5—7. kép). A koponya tökéletesen sima, a csontozat nem érzékelhető. A fülek szokatlanul alacsonyan; a szemöldökív és a felső ajak közötti térségben fekszenek és a fejhez simulnak. A telt orcák felett kiálló, de véséssel nem jelzett szemöldökiv húzódik, alatta nagy, mandulaformájú, enyhén kidomborodó belsejű szemek s a kozmetikai vonal látható. Az orr hosszú, a cimpák alul kiszélesednek s mindkét oldalon egy-egy bevésett vonallal hangsúlyozottak, az orrlyukakat kifúrták. Bár az orrhegy letört, formájából ítélve az orrcsúcs magasan állhatott. Az ajkak feltűnően szélesek, előreállnak. Az áll kicsi és kerek, puhán beolvad a gégéig beszűkülő nyak vonalába. Különlegesen nyújtott és vékony a nyak; hosszúságát még hangsúlyozza a mélyen kivágott gyöngy gallér. A gallér négysoros gyöngyfüzérből áll, melyhez a vállakon a nyakdísz hátsó része; egy-egy lótuszféjben végződő, mélyen és lazán lehajló pánt csatlakozik, szabadon hagyva a hát felső háromszögét (8. kép). Az egyenes, szögletes vállakból vékony karok indulnak ki, s elválva a felsőtesttől, könyékben meghajolnak. Az alkar belső oldalán megfeszülő izom látható. A jobb kéz zárt és hosszú ujjú, a papirusztekercs visszahajló szélét fogja. A felsőtest könnyedén hátradől és a derék felé erősen elkarcsúsodik. A mellet finom halmok jelzik, a befúrt küldök szabadon van. A hát enyhén meghajlik, a lapockák között a gerincvonal lejtése s az izomzat domborodása érzékelhető. A csípőt övvel ellátott, dúsan redőzött sendií-kötény borítja, mely a térdeket szabadon hagyja. A kötény kettős szegéllyel díszített egyik lapja, az általános szokástól eltérően, nem a jobb-, hanem a baloldalon zárul. A sűrű redőzés az ülő részt is beborítja, nincs nyoma trónusba való beillesztésnek. A lábak szétválnak s a szögletes térdek alatt vékony lábszárban folytatódnak. A szobrocskában Imhotep alakját örökítették meg, de a Szaiszi kor végétől kánonivá vált ábrázolásmódtól némiképp eltérő, szobrászatilag igen figyelemre méltó megfogalmazásban. Imhotep, akinek legendás lényét az "Újbirodalomtól kezdve az írnokok patrónusaként és a bölcs tudós megszemélyesítőjeként tisztelték, a fennmaradt emlékek tanúsága szerint Memphiszben, a Szaiszi korban saját templomában 6 Lelt. sz. : 54.10.; Szürkésfehér puha mészkő.; M.: 10,3 cm.; sz. (vállnál): 4,2 cm. A nyak alsó vége a -törzsről letört, ragasztott. A balkar középtájon letört és hiányzik a kézzel együtt a papirusztekercs bal szegélye is. A lábszárak térd alatt letörtek, hiányoznak. Az arcon és a nyak elülső részén nagyobb, a felsőtesten és a végtagokon kisebb sérülések. Valószínűleg fából vagy kőből készült trónuson ülhetett, mint az a két kairói példány, melyeket J. B. Hurry említ publikációjában (Imhotep the Vizier and Physician of King Zoser and afterwards the Egyptian God of Medicine. Oxford, 1928. C/ 56—61 o.).