Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

A Szépművészeti Múzeum 1979—80-ban

tolomeo E. Murillo, Francisco Goya, Lucas Cranach, J. H. Schönfeld, Rembrandt, Aert le Gelder, J. M. Molenaer, W. van de Velde, S. Bourdon művei. A múzeum programjába vette, hogy a külföldön bemutatott jelentősebb kiállítások anyagát a hazai közönség számára is hozzáférhetővé teszi, így Japánból történt hazatérése után a kiállítást egy hónapig a látogatók Budapesten is megtekinthették. Kulturális csere-egyezmény alapján a moszkvai Puskin Múzeumban a Spanyol mesterművek a Szépművészeti Múzeumból címmel kiállítást rendeztünk, melyen 18 festmény és 4 rajz szerepelt. A spanyol gyűjtemény legszebb darabjai között néhány újonnan restaurált kép is szerepelt, melyek a tanulmányi gyűjtemény anyagából származtak. A hazai kiállítások közül kiemelhető a Nyírbátorban rendezett Zenei Hetek alkalmával a Régi Képtár 29 festményének bemutatója. Válogatást mutattunk be a 16—18. századi olasz, németalföldi, osztrák, német és francia anyagunk zenei vonatkozású képeiből. A Magyar Nemzeti Galéria Johann Lucas Kracker halálának 200 éves évfordulóját megünneplő monografikus kiállításon is két képünk szerepelt. Külföldön több alkalommal vettünk részt kiállításokon. A bécsi Historisches Museum der Stadt Wien rendezésében a Wien 1529 — Die Erste Türkenbelagerung kiállításra adtunk kölcsön egy 16. századi németalföldi mester által festett képet, mely a hagyomány szerint II. Lajos magyar királyt ábrázolja. A Szófiában megrendezett nemzetközi kiállításon, mely Leonardo és kora címmel került bemutatásra két festményünk, Bernardino Luini: Szent Katalin és Gianpietrino : Keresztvívő Krisztus kompozíciója szerepelt. A párizsi Centre Culturel du Marais Goya kiállítására 13 rézkarcot adtunk kölcsön a Capriccos sorozat lapjaiból. A berlini Nationalgalerie Rodin kiállítására a művész 6 rajzát kölcsönöztük. Két Courbet festményünk szerepelt Frankfurt am Mainban a Städelschen Kunstinstitut, Courbet und Deutschland című kiállításán. F. Khnopff Patakpart című festménye Párizsban volt kiállítva a művész monografikus bemutatóján. 19 8 0 Művészeti irányzatok Németországban 1890—1920 címen, az év első kiállításaként a Stuttgarti Külföldi Kapcsolatok Intézete és a duisburgi V. Lehmbruck Múzeum szervezésében e korszak nagynevű alkotásait magába foglaló kiállítás nyílott. Az év egyik kiemelkedő eseménye volt a római közgyűjtemények anyagából a magyar—olasz kulturális munkaterv keretében rendezett Róma születése című kiállítás (126. kép). Róma és Latium művészetének világhírű remekművei között szerepeltek a kiállításon a praenestei Bernardini- és Castellani-sír domborműves és plasztikus díszítésű, részben keletről importált, részben helyi mesterektől készített arany- és ezüstedényei; satricumi borostyánkőszobrok gazdag sorozata; Róma archaikus korának legszebb terrakottaszobrai, mint az életnagyságú Hercules—Minerva pár, épületdíszítő domborművek és tetőzáró cserepek; az újonnan talált etruszk feliratú elefántcsont fekvő oroszlán a Forum Boariumról és importált korinthosi és athéni festett vázák sorozata. Nem kevésbé érdekes volt azonban a jórészt a legutóbbi évtized régészeti tevékenységéről tanúskodó olyan anyag, amely sír-együtteseket vagy raktárleleteket mutatott be; a legnagyobb helyet Castel di Decima ásatásainak eredményei foglalták el, mellettük látható volt Gabii (Osteria dell'Osa), Lavinium, Ardea, Tivoli, La Rustica, Ficana, Satricum és nem utolsó sorban a római lelőhelyek gazdag leletanyaga is. A kitűnő