Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Francesco De Mura három festménye

máshoz való viszonya teljesen megváltozott. A kompozíció jobb széle logikusabban zárul, a páncélos hátalak felett valamennyi szereplő a térmezőt arányosabban tölti be. Minden fej a központi jelenet felé fordul. A budapesti vázlaton megjelenő színek a freskó előkészítői, illetve tökéletes megfelelői. Nagy folthatásban nincs eltérés, néhány tónus mélyült, például az alsó nemes ruhája a freskón lilásszürke és palástja sötétvörös. A legfelső alak fejénél, vázlatunkon érthető a világos sárgásfehér alapozás, ugyanis ez az alak a freskón szürkés fal előtt rajzolódik ki. A budapesti vázlat nem másolat, erre utalnak a freskó részleteiben mutatkozó eltérések. A középső alak térbehelyezése a freskón megváltozott. Jobb karjáról leeső lepel redői előbbre kerültek, így az alsó férfi arcéle nyugodtabb háttér előtt jelenik meg. Ugyancsak a középső alak bal keze a freskón pontosan az alsó figura feje fölött látható. Nicola Spinosa Francesco De Mura stílusfejlődésében döntő állomásnak tartja a SS. Severino e Sossio templomot, ahol De Mura elszakadt mesterétől Solimenától.

9 Vázlatunk színeiben a freskóénál melegebb, itt erősebben érezhető Solimena szelleme, bár az arcok világos modellálása és a sziporkázóan üde színek, már De Mura új stílusának jellemzői. A budapesti tanulmány középső alakja azonos az „Egy nemes megkapja a rendi öltözetet" témájú bozzetto egyik alakjával, amelyet Robert Enggass közölt.

10 Az alakot De Mura azonos beállításban ábrázolja, a két darab között, csupán a Villa Maranában őrzött képen, a bal kéztartásban látható kisebb eltérés. Enggass leírja a vázlat színeit és festésmodorát, ennek alapján is a két bozzetto között szoros stíluskapcsolat tapasztalható. A Molinari Pradelli gyűjtemény vázlatát Enggass az 1740 körüli időre teszi. A római Galleria Nazionale d'Arte Anticában levő Salamon ítélete képén De Mura, Salamon alakjában, ugyancsak a budapesti vázlaton ábrázolt középső alakot festette meg.

11 Szőke hajában ott látható, a budapesti képen alig kivehető korona és bal kezének beállítása is rendkívül emlékeztet a vázlatunkon látható tartásra. A budapesti festmény legfelső alakjának a típusa, a nápolyi Certosa di San Martino múzeum Repülő angyalokat ábrázoló De Mura bozzettóján lenn látható.

12 Haját hasonlóan fújja a szél. A bozzettókon sokszor világosabb, az alak körvonalában tartott alapozásra festett, illetve a tanulmányozott alakok későbbi háttereinek színvilágát így előre érzékeltette. Az angyal és vázlatunk legfelső alakja körül azonos módon tűnik fel a világos kontúr. A budapesti vázlat datálását az első, teljes kompozícióvázlatok utáni időre, közvetlenül a megvalósuló mű elé kell időben helyeznünk, ez 1739 lehetett. Oreste Ferrari, a SS. Severino e Sossio templom freskóiról, mint az európai rokokó festészet egy remekéről így ír: „... il ritmo della composizione si accéléra, la grazia formale délie figure si affina in una varietà infinita di gesti e di ricercante movenze, le tinte, nei toni delicatissimi del mauve della lavanda, del cilestrino, dei rosati, degli ori svaniti e dei bianchi lattiginosi, si stemperano !) B o 1 a f f i, G.: Dizionario enciclopedico dei pittori e degli incisori italiani dall XI al XX secolo. Torino, 1975. VIII. 51—52. (N. Spinosa). 111 Enggass, R.

: Addition to De Mura: four new Bozzetti. The Burlingon Magazine, CXXI. (1979) 243—247. és 75. kép. Olaj, vászon, 75X52 cm. Molinari Pradelli gyűjtemény, Villa Marana, Bologna mellett. 11 Közölve: Storia di Napoli VIII, 463. kép. 12 Közölve: Storia di Napoli VIII, 459. kép.