Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Christian Seybold és a festőképmás a 18. századi Ausztriában

mint ahogy aztán a következőkben az új szerzeményeknél is lényegében ehhez az alapmérethez igazodtak/'

6 Sikerült újabban felismernünk egy sorozat festő-önarcképet, mind körülbelül egyforma méretűek (kb. 64X48 cm, 63X47 cm), a hátoldalon egy részüknél felírással: az ábrázoltak szerepelnek a leopoldskroni arckép-galéria névjegyzékében. E képmások egy részét 1891-ben és 1894-ben Bécsben elárverezték, jónéhány közülük abban az időben budapesti, illetve bécsi gyűjteményekbe került/

1

' A budapesti Szépművészeti Múzeum 1901-ben Franz Michael Siegmund von Burgau, 1902-ben Martin van Meytens szép önarcképét szerezte meg, továbbá két gyenge, nyilvánvalóan régebbi mintaképről készült festőképmás változatot/

8 A Történeti Képcsarnokba került 1901-ben Georg Philip Rugendas arcképe, melyet 1743-ban J. J. Haid festett, s budapesti magángyűjteményben szerepelt 1927-ig Johann Elias Ridinger képmása ugyancsak Haidtól, hátoldalán hasonló felírással, 1744. évszámmal/

9 1924-ben került Budapesten árverésre a kapucinus festő Pater Norbertus jelzett, s a felsoroltakkal egyező méretű önarcképe. Az idézett művészek mind szerepeltek arcképükkel a leopoldskroni gyűjteményben s azt a feltevést, hogy itt valóban a Firmian gyűjtemény arcképeiről van szó, alátámasztja egy további körülmény is. Egy korabeli beszámoló szerint"'

0 1822-ben a Firmian gyűjteményből Angelika Kaufmann, A. R. Mengs, Pompeo Batoni, Anton Graff önarcképe és a tájképfestő J. F. Beich képmása Georg Desmarées-től Münchenbe, majd bajor Lajos király ajándékaként a müncheni képtárba került. Desmarées Beich portréja viszont (kiállítva az augsburgi barokk galériában) ugyanolyan méretű, mint a budapesti Rugendas, Ridinger vagy Burgau képmás, s a hátoldal felirata az 1744-es évszámmal is hasonló. Pompeo Batoni, Mengs és Angelika Kaufmann önarcképei, amelyek külön Laktanz von Firmian megbízásából készültek, néhány centiméterrel nagyobbak. A méretek, feliratok mindezen egyezése és a leopoldskroni névjegyzék alapján, úgy gondoljuk, még néhány további festőképmást hozhatunk a Firmian gyűjteménnyel kapcsolatba, mindenek előtt J. G. Grasmair önarcképét a bécsi Kunsthistorisches Museumból (jelenleg Innsbruckban) és August Querfurt arcképét Michelangelo (?) Unterbergertől a bécsi Barockmuseumban. Mindezek a képek, mint a már említettek kb. 65X48,5 cm nagyságúak, s a Grasmair képmáson a megfelelő felírás is szerepel (1742). A Johann Martin Schmidt (Kremser Schmidt) hagyatékából származó rézlemezre festett kis festőarcképek valószínűleg a Firmian-gyűjtemény darabjai nyomán készültek. Néhány ezek közül, Wien, Historisches Museumban, 1. Z y k a n, J.: Zwei Künstlerporträts aus dem Besitz Martin Johann Schmidt. Cultura Atesina, 1957. 35. Adataink szerint volt festőarckép gyűjteménye Johann Elias Haid rézmetszőnek Augsburgban, Georg Christian Kiliánnak Nürnbergben, a bécsi A. Sebisch műbarátnak, stb. Elárverezve (Wien, 1891 május) Fischofnál F. Hofbauer gyűjteménnyel. Nr. 137, Ridinger arcképe J. E. Haidtől, Nr. 141, Balthasar Albrecht Georg Desmarées-től, Orienté M. Unterbergertől, továbbá Kupezky, K. Moor, Andreas Rensi, stb. önarcképei, mind kb. 66X47 cm, 64X48 cm. /,s Ltsz.: 1971, olaj, vászon, 64,5X45 cm: Ltsz.: 2221, olaj, vászon, 65X50,2 cm; Ltsz.: 8518, 8519, olaj, vászon, 64,5X48 cm. 4

" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum. Történelmi Képcsarnok, Ltsz.: 905, olaj, vászon, 64X48 cm; Augsburg, Städtische Kunstsammlungen, olaj, vászon, 66X48 cm. L. R ó z s a, Gy. : Georg Philipp Rugendas budapesti arcképe. Folia Archaeologica, XVII. (1965) 217; Rózsa, Gy. : Zwei Augsburger Künstlerbildnisse aus dem 18. Jahrhundert. Pantheon, XXIV. (1966) 105. 50 L. Kunstblatt, 1822. Nr. 16, 61.