Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Christian Seybold és a festőképmás a 18. századi Ausztriában
Sohn" 1715. szeptember 8-án házasságot kötött Bécsben, a feltételezett 1703-as születési év kizárható, s az 1697. évi is kétséges. Felesége, Maria Elisabeth Wimmerin, aki két esztendővel később elhunyt, a házasságkötéskor 23 esztendős volt s kevéssé valószínű, hogy Seybold akkor mindössze 18 éves, de már kész festő lett volna. 4 Alighanem a halotti protokollon alapuló adatot s így az 1690-es születési évet kell hitelesnek tekintenünk. 1718. május 19-én Christian Seybold „controve Maler", özvegy, újabb házasságot köt Bécsben, Maria Susanna Bellmoninnal, akitől 1719-ben fia Jacob Franz Adam — a későbbi jezsuita atya — és 1721-ben leánya Anna Franziska születik. 1731, 1732, 1734, 1737, 1738, 1739, 1742, 1743 szerepel neve a bécsi halotti anyakönyvekben újszülött vagy kiskorú gyermekeinek elhunyta alkalmából. 5 1718—1719 mint „Controve Maler"-t, azaz arcképfestőt, 1731—1742 mint akadémiai festőt, 1738—1743 mint „kunstmaler"-t, festőművészt említik. Ezek szerint tehát már legkésőbb 1731 óta a bécsi művészeti akadémia tagja volt, A. Weinkopf az akadémia történetéről szóló munkájában (1783) mint ,,Assoziierter"-t idézi. Jóllehet ezekből a szűkös adatokból csak keveset tudhatunk meg Seybold művészi eredetét illetően, az általános feltételek és körülmények ismeretében így is bízvást feltételezhetjük, hogy a korban szokásos művészi kiképzésben részesült. Ahhoz, hogy bécsi polgár legyen és mint festő tevékenykedhessen, el kellett végeznie a szükséges tanulmányokat, inaséveket, le kellett tennie a mestervizsgát. 0 Amikor Hagedorn azt mondja, hogy nem volt más mestere csak a saját tehetsége, ez aligha jelenthet mást, mint hogy csupán egy teljesen jelentéktelen festőnél tanult, s mivel 1718-ban már mint arcképfestő szerepel, — alighanem egy portréfestőnél. Valószínű továbbá az is, hogy Seybold Bécsben tanult, vagy legalábbis ott fejezte be tanulmányait; szülővárosát Mainzot feltehetően egészen fiatalon hagyta el. A körülményeket, amelyek közt pályáját Bécsben megkezdte, nem ismerjük. Csupán egyetlen konkrét portré megbízásáról van tudomásunk; a Schmutzer fivérek 1728. évi metszetének tanúsága szerint „természet után" megfestette Johann Adam Questenberg grófot. 7 A kép, melyet ma már csupán a metszetről ismerünk, udvari kamarásként, nagy parókával, díszes öltözetben, karosszékben ülve ábrázolja a grófot; az oklevél mellette az asztalon, 1723. évi császári titkos tanácsosi kinevezésére utal, s így a festmény azt követően keletkezett (79. kép). Jellegzetes későbarokk felfogású arckép, térdkivágásban, lendületes drapériával, gazdag elrendezéssel, párdarabja annak a Questenberg portrénak, amelyet Kupezky festett (1716/17), s amelyet ugyancsak a Schmutzer fivérek metszettek. Jóllehet nem ismerünk Seyboldtól további, hasonló jellegű festményeket, fel kell tételeznünk a korai időszakban festett másokat is, s ezek a későbarokk portrék tömegében mindmáig ismeretlenek maradtak. Valószínű azonban, hogy már korán arra a műfajra specializálta 4 1. Hajdecki, A.: Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. Wien, 1908. VI. 8690. sz. Minthogy a feleség neve (Maria Elisabeth) és a lakcím („im schwarzen Rössl am Spittelberg") azonos, feltehetően ő az a Johann Joseph Seiboltként bejegyzett festő is, akinek újszülött fiát 1715. október 1-én keresztelik (alig egy hónappal az esküvő után!) i. m. 10190. sz. 5 1. Hajdecki: i.m. 7357, 8723, 10296, 10335, 12155, 13025, 13140, 13224, 13477, 13539, 13583, 13935. sz. li A festők s általában az iparűzők, kézművesek, mintegy húsz-huszonegy éves koruk körül váltak önállóvá, szerezték meg a polgárjogot s kötöttek házasságot. 7 1. Leblanc, Ch. : Manuel de l'amateur d'Estampes. Paris, 1854. 11; Frimmel, Th.: Kleine Galeriestudien. Wien, 1899. 11; O Zivotë a umëni. Listy z Jaromëfickè kroniky 1700—1752. Brno, 1974. 305, 58—59. kép.
