Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Velencei 16. század eleji mester hegyikristály domborműve

lapra applikált hegyikristály dombormű. Alatta pedig még egy plinthus rész volt, az oldaloszlopok alján előreugró pilaszterekkel. Igen valószínű, hogy ebbe a reneszánsz keretbe utólag került be műtárgyunk,

6 mint ahogy az ezüstlapra való ráaplikálása is valamivel később történhetett meg készítése idejénél.

7 A keretnek az idők folyamán történt eltűnése sajnálatos, részben mert jó kvalitású reneszánsz munka, részben pedig mert valamely jóízlésű gyűjtő szerencsés kombinációja volt a két műtárgy egységesítése. Planiscig 1921-ben műtárgyunkról írva közli,

8 hogy a berlini Gumprecht gyűjteményből 1918-ban a bécsi Lederer gyűjteménybe került. Véleménye szerint bizonyára Tullio Lombardinak viaszmodellje után készült a hegyikristály dombormű, annyira erős a kapcsolat Tullio Lombardi hiteles munkáival. Utal arra, hogy nem ismer a szakirodalom Tullio Lombarditól kristályvésést.

9 Ezért a korszak néhány jelentős kristály vésnökének nevét említi meg, akik esetleg a műtárgy készítői lehettek. Utal az antik — főleg az Augustus-kori — gemmák szeretetére a reneszánsz idején és arra, hogy ezek a velencei patríciusok gyűjteményeiben milyen előkelő helyet foglaltak el.

10 Tullio Lombardiról, akit az újabb szakirodalom méltán értékel humanistaként

11 elképzelhető, hogy foglalkoztathatta ez a műfaj és szívesen készített hozzá modellt. 1927-ben Eichler-Kris bécsi kámea-katalógusában is idézett darab műtárgyunk,

12 egy 16. század első feléből való velencei és egy felsőolasz 16. századi 6 G. Aggházy Mária a műtárgy megvásárlásával kapcsolatos szakértői véleményében kifejtette, hogy a latin felirat nem az ábrázolt nőalakra vonatkozhat, hanem „Ábrahám áldozata" ábrázolások esetében indokolt. (Mint ahogy a felirat e témához való kapcsolatát említi Planiscig, L.: i.m. 245.) Kiegészítette még ezt azzal, hogy ez a mondat szerepel közismert és közhasználatban maradt liturgikus szövegekben. (Knauz, N.: A pozsonyi káptalannak kéziratai. Magyar Sión 4—7. kötet. 1866—1869. Knauz 1. Antifonále 2. kötete. De tempore et sanctorale. A „De tempore" részben a nagypénteki szövegek közt olvasható.) Krisztus szenvedésére vonatkoztatható. Véleménye szerint a keretben egykor más műtárgy helyezkedett el, s valamely régi gyűjteményben került a hegyikristály dombormű a Planiscig könyvében először ábrázolásra kerülő keretbe. Planiscig könyvének fentebb idézett helyén Althaia ábrázolásra utal feltételesen domborművűnkkel kapcsolatban. Ezt azonban nem tartjuk meggyőzőnek a későbbi irodalmi említések sem veszik át ezt az ikonográfiái meghatározást. 7 G. Aggházy Mária véleményét megerősíti az a tény, hogy az ezüstlemez, melyre a hegyikristály dombormű felerősítésre került és melyet a reneszánsz fakeretbe befoglaltak későbbi műtárgyunknál (lásd a 2. jegyzetet). A Planiscig könyvében ábrázolásra került együttes a 16. század második felében alakulhatott ki legkorábban valamely gyűjteményben. 8 Planiscig, L.: i.m. 245—247. 9 Planiscig, L.: i.m. 247.; Meg kell itt említenünk azokat az irodalmi tájékozódásokat, melyeket G. Aggházy Mária végzett el a műtárgy megvásárlásával kapcsolatos szakértői véleményének alátámasztására. Ezeknek során azt vizsgálta, hogy ismeretes-e ez a műtárgy régi gyűjteményekben és szerepelnek-e bennük esetleg Tullio Lombardi művének tartott más hegyikristály domborművek. Ennek során átnézte: Erimmel, Th.: Der Anonimo Morelliano. (Marcanton Michiel's Notizia d'Opere del disegno) Wien, 1896. és Italienische Forschungen. Herausgegeben vom Kunsthistorischen Institut in Florenz. Vierter Band. Archivalische Beiträge zur Geschichte der Venezianischen Kunst. Aus dem Nachlass Gustav Ludwigs. Herausgegeben von Wilhelm Bode, Georg Gronau, Detlev Frhr. v. Hadeln. Berlin, 1911. Megállapította, hogy a kérdéses műtárgy nem szerepel ezekben a művekben és Tullio Lombardi más hegyikristály munkái sem. 10 Planiscig, L.: i.m. 247—248. 11 Pope-Hennessy, J.: Italian Renaissance Sculpture. London. 1958. 353. 12 E i c h 1 e r, F. — Kris, E. : Die Kameen im Kunsthistorischen Museum. Wien, 1927. 103. és 104., 159. és 160. szám. 44. tábla.