Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Velencei 16. század eleji mester hegyikristály domborműve

VELENCEI 16. SZAZAD ELEJI MESTER HEGYIKRISTÁLY DOMBORMŰVE A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborosztályának jelentős új szerzeménye női ideálbüsztöt ábrázoló kisméretű hegyikristály dombormű (73. és 74a—b. képek),

1 melyet dekoratív dísszel ellátott, kereteit, aranyozott ezüstlapra erősítettek fel.

2 Az oválisarcú női ideálfej kissé jobbra fordul, fejét jobbra hajtja. Szemei majdnem teljesen zártak, orra egyenes, profilnézetben klasszikus vonalú (74a—b. képek), ajkai zártak és fájdalmas kifejezésűek. Hajviselete „római", középen elválasztott és ritmikus hullámsorba rendezett, hajfürtjei a jobb vállra omlanak: Ruhájának nyakszegélye középen ékalakú vágással ellátott. A nyaktól lefelé ruhája ráncolt s a mell vonalában végződik a dombormű. A nőalak vállai keskenyek, s a felső karok indítása még látható a kompozíción. A műtárgy 1918-ban szerepelt először a szakirodalomban a Gumprecht gyűjtemény berlini aukcionálása alkalmával. Az aukciókatalógusban Tullio Lombardi műveként került meghatározásra,'

5 Planiscig tanulmányában

4 szereplő Tullio Lombarditól való, női fejekre való hivatkozással. Ezen az aukción még szerepel a hegyikristály domborművet és az ezüstlapot keretező reneszánsz fakeret a „Proprio filio non pepercit" felirattal. Ezzel a kerettel együtt illusztrálja a hegyikristály domborművet Planiscig 1921-ben a velencei reneszánsz szobrászatról írt alapvető könyvében.

5 A keret, melynek sorsát ma már nem ismerjük, felül timpanonnal díszített volt, s a timpanon alatti sávban szerepelt a latin nyelvű felirat. Ez alatt foglalt helyet a levelekkel díszített oszlopok közt az ezüst1 A műtárgyat 1979-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum magántulajdonból. A hegyikristály dombormű mérete: 9,5X7 cm. Ltsz.: 79.2—S. 2 Az aranyozott ezüstlap méretei 11X7,5 cm. Dr. Szilágyi Andrásnak, a budapesti Iparművészeti Múzeum ötvös Osztálya vezetőjének véleménye szerint ez az ezüstlap a 16. század második feléből való. Mintája tisztán olaszos, a német reneszánsz ornamentikáktól, melyek gótikus hagyományokat is őriznek, ez a mintázat távol áll. Olasz mester lehetett készítője. Maratás technikával készült, ami a későreneszánszban igen kedvelt volt. Ezüstjegy nincs benne, ez arra utal, hogy egyedi megrendelés lehetett. A céhek mestereinek kellett bizonyos meghatározott tárgyakba jegyet tenni. Udvari vagy patrícius megrendelők számára készült egyedi munkákat lehetett jegy nélkül készíteni. Általában viszonylag korábbi munkák szerepelnek jegy nélkül. Meg kell jegyeznünk, hogy az ezüstlemezen látható dekoratív díszítéshez némileg hasonló ornamentikát találhatunk már 1530 körüli velencei metszetlapokon. L. Aggházy, M.: A velencei díszítőművészet keleti kapcsolatai. Művészettörténeti Értesítő. 1952. 50—54. 3 Die Sammlung Wilhelm Gumprecht. Berlin. Paul Cassirer. 1918. 26. 62. szám. (Fritz Goldschmidt meghatározása szerint Tullio Lombardi műve.) 4 Planiscig, L. : Uber eine Figur Tullio Lombardis und andere Holzskulpturen des frühen venezianischen Cinquecento. Kunst und Kunsthandwerk. Wien, 1916. 372—386. 5 Planiscig, L.

: Venezianische Bildhauer der Renaissance. Wien, 1921. 247., 258. kép.