Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Megjegyzések Lodovico Dondo Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájáról készült másolatához
nori-másolat volt. Ezeknek az oszloparchitektúráknak a vizsgálata igen fontos következtetéshez vezet el, még pedig ahhoz, hogy nemcsak Raffaello, Monsignori, Dondo alakította a római Pantheon alapján a Palladio-szerű oszloparchitektúrát, hanem magán az eredeti Leonardo-falfestményen is fellelhetjük a Pantheon egy részletét, a Krisztus feje mögötti ablaknyílás záróívében. Az eredeti mű antik összefüggései is jól láthatók a Dondo festményen, Leonardo rajzaival megegyezően. Dondo képének jobb szélső három alakja, mely jóformán pontosan megegyezik a Monsignori párizsi töredéke alakjaival, itt is jól felismerhetően mutatja a Mantegna hatást. A mantovai művész, Dondo képe, 26 és a 2fi Rá kell mutatnunk még néhány mozzanatra, amelyre itt nem tudunk bővebben kitérni, így pl. a Dondo-kép különleges, meandermintázatú padlózatára. A padlózat Leonardo falfestményén nem látható, de már az 1500 körüli Birago metszeten feltűnik a padlózat különleges mintázata, majd többek között Tommaso Aleni 1508-as cremonai képén, a vatikáni textilképeken, és a castellazzói kolostor elveszett kis olajmásolatának furcsa padlózatára mutatott rá Bossi: i.m. 143. A kazettás mennyezet problémáit érintették, de behatóan nem taglalták, mivel Dondónál egyáltalában nem látható a helyiség mennyezete, így erre a problémára nem térünk ki itt.; Leonardo falfestményén és Dondó másolatán a színek egybevetése is érdekes következtetésre vezet. Ebből is úgy tűnik, hogy Dondo a közvetlenül előképül szolgáló Monsignori-kép mellett az eredeti Leonardo falfestményt is megtekintette. Az alakok ruháinak színei Leonardónál és Dondónál a kép bal szélétől kezdve a következők. Bertalan: az eredetin kék tunika, zöldeskék köpeny, Dondónál szürkés-zöldes-barnás tunika, zöld, sötét köpeny. Ifjabbik Jakab: az eredetin piros ruha, Dondónál zöld tunika, rózsaszín köpeny. András: az eredetin sárga ruha, kék köpeny, Dondónál sárga tunika, kék köpeny. Péter: az eredetin kék öltözék, Dondónál barnássárga. Júdás: az eredetin zöld öltözék, sötétzöld köpeny bal vállán, sárgás ing, Dondónál aranysárga öltözék barnával, köpeny piros, fehér ing. János: az eredetin kék tunika, piros köpeny a bal vállán, Dondónál kék tunika, barnáspiros köpeny a vállán. Krisztus: az eredetin piros tunika, kék köpeny a vállán, Dondónál ugyancsak piros tunika, kék köpeny (elzöldült), a vállán. Idősebb Jakab: az eredetin sárga tunika, sárga köpeny, Dondónál fehér-szürke tunika, sárga köpeny. Fülöp: az eredetin kék tunika, piros köpeny, Dondónál sárgáspiros öltözék. Tamás: az eredetin is, Dondónál is kevés barna látható csak. Máté: az eredetin kék tunika és köpeny, Dondónál türkizkék tunika, sárga köpeny. Tádé: az eredetin sárga öltözék, Dondónál rózsazsín tunika, elfeketedett köpeny. Simon, az asztal másik végén: az eredetin fehér öltözék, rózsaszines-sárgás köpeny, Dondónál ugyancsak. A két szélén tartotta magát legpontosabban az eredetihez Dondo. Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának másolataival foglalkozó tanulmányok: Bossi, G.: Del Cenacolo di Leonardo da Vinci. Milano, 1810.; D e h i o, G.: Zu den kopien nach Leonardos Abendmahl. Berlin, 1896.; Heydenreich, H.: The Last Supper. London, 1974.; Hoerth, O.: Das Abendmahl des Leonardo da Vinci. Leipzig, 1907.; Horst, C: L'Ultima Cena di Leonardo nel riflesso délie copie e delle imitazioni. Raccolta Vinciana, 14. (1930—34) 118.; Malaguzzi-Valeri: i.m.; Möller: i.m.; Schäfer, K. Th.: Das Abendmahl des Leonardo da Vinci. Festschrift für Herbert Einem. Berlin, 1965. 212—221.; Steinberg: i.m.; Pomiii o, M. — Ottino Deila C h i e s a, A. L'opéra compléta di Leonardo pittore. Milano, 1967. 98.; S e i d 1 i t z, W. von: Leonardo da Vinci. Berlin, 1909. I. 425. Igen korán ismertették már a Szentföld műemlékei között a Cenaculum templomegyüttesét, így Marino Sanuto, Liber secretorum fidelium crucis, 1310 körül, 1485-ben jelentette meg először művét Francesco Suriano: II Trattato di Terra Santa dell'Oriente (II. 459.), majd 1514-ben és ismételt kiadásokban. Suriano leírja a Cenaculum templomának az alakját (II. 465., Fig. 175), melyet a későbbi Bernardino Amico rajzából ismerünk, s ahol hasonló arányú refektóriumot látni, mint a Santa Maria delle Graziéban. Leonardonak konkrét ismeretei lehettek ezekről. Vö. V o g ü é, M. — Abel, F. M.: Jérusalem Nouvelle. Recherches de Topographie, d'Archéologie et d'Histoire, II. Paris, 1914. II. 421 495.: ... „. . . le sanctuaire vénéré aujourd'hui sous le nom de Cénacle groupe de multiples souvenues: Institution de l'Eucharistie, Descente du Saint-Esprit sur les Apôtres, Dormition de la Vierge."; A régebbi irodalom, a kérdéssel foglalkozó jelenlegi vélemények legnagyobb része is az Utolsó vacsora jelenetében nem az árulás mozzanatát tartja a
