Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
A Szépművészeti Múzeum sedleci miniatúráival kapcsolatos újabb meggondolások
kodikológiai vizsgálatok mellett, a szövegek segítségével a liturgikus sajátságok tekintetbevétele is vezethet némi eredményre. Mind az antifonále, mind a graduále valóban csonkák. Mind a kettő az egyházi évnek kb. azonos szakához készült. Az antifonále márc. 21-el, Szt. Benedek ünnepével kezdődik. A Szépművészeti Múzeum Szt. Benedeket ábrázoló kivágott miniatúrájának (Ltsz. 3112) hátoldalán olvasható szöveg a matutinum I. nocturnus 4. és 5. antifóniáinak töredéke. Ezután következnek az olvasmányok: „Incipit vita sancti Benedicti abbatis . . ." részletei. Ezek a brnói lapokon megtalálhatók. A kötet ívei teljesek, ternio és quaternio terjedelműek, 6 vagy később 8 lapból állnak. A budapesti Benedek kép és hátoldalának szövege tehát a megelőző ívhez (pecia) tartozhatott az antifonále mai 172 lapja előtt. Nem valószínű, hogy az eredeti kötetbeosztásban éppen Szt. Benedek ünnepét választották volna ketté. A mostani kötés valószínűleg már az előző ív, vagy ívek későbbi leválasztása után készülhetett. A további tartalom az antifonálénak csak vernalis időszakára szóló „de Sanctis", vagy „sanctorale" része, majd ugyancsak erre az időre a „commune sanctorum"-mal és a f. 144 r-on a szüzek közös ünnepi szövege befejező része után a templomszentelés ünnepi zsolozsmájának „O quam metuendus . . ." kezdőszavai O betűjében ábrázolt Krisztus és Zakeus jelenetével. Itt szemmel láthatóan nemcsak az egyházi évet befejező autumnalis részhez kapcsolódtak a közös szövegekkel ünnepelt szentek, hanem az egyes időszakok külön kaphatták meg ezeket. Mivel tehát a zárórészek megvannak, a kötet eleje lehet feltehetően csonka, hozzá tartozhatott a megelőző, hiemalis évszakhoz tartozó szentek sora. Terjedelmét tekintve pedig jóval vaskosabb lehetett a mostaninál. Különálló rész lehetett az elveszett aestivalis és autumnalis rész egy, vagy talán több kötetben, mert utóbbihoz csatolták a „pro defunctis"-t és az „officium defunctorum"-ot. A Szt. Benedeken kívül a budapesti miniatúrákból a brnói kötethez több nem tartozhatott, mert azok a „de tempore", az Űr ünnepeihez készültek. Ennek is legalább két kötete lehetett, míg a „de Sanctis", — mint láttuk — esetleg három kötetből állt, adventi kezdettel. A „de tempore" első fele adventtől nagyszombatig, a második pedig húsvéttól a pünkösd utáni 23-ik vasárnapig terjedt. Ezek ugyancsak elveszettnek és szétszóródottnak tekinthetők. Az első, „de tempore" kötet elejéhez tartozhatott a washingtoni ún. „Szentháromság" miniatúra (Washington, Nat. Gall. of Art, Ltsz.: B. 13,512, 26. kép), ellenkező oldalán Szt. Ambrus karácsonyi „Intende. . ." kezdetű himnuszának szövegrészletével (24. kép)/ A szövegnek kéthasábos elosztása, írásmódja megegyezik a meglevő ünnepi himnuszok szövegbeosztásával, írásával, sőt kivágott miniatúrák ellenkező oldalán levő szövegtöredékekben pl. a ,,q(ue)" szóvégi rövidítésmódja, a rhombica hangjegyírás, stb. ugyancsak teljesen azonosak. E himnusz használata a milánói ambroziánus rítuson kívül éppen a ciszterciekre jellemző, karácsonyi zsolozsmájukban ismételten felhangzik/ A miniatúra betűtestét összehasonlítva a budapestiek közül az Ascensio (Ltsz. 3106) „Viri galilei . . ." és az antifonále (f. 39 v ) Fülöp és Jakab szövegét kezdő V betűvel, arra az eredményre kell jutnunk, hogy az ún. „Szentháromság" 7 Ld. 6-os jegyzet.; Chevalier, W.: i. m. N° 8989. 8 A szövegösszehasonlítást a következő művek segítségével végeztem: az antií'onáléhoz egy Esztergomban levő ősnyomtatvány Breviáriumot használtam: Brev. O. Cist. Venezia, 1494. (Hain 3822) Eccl. Metrop. III. 11. — A graduáléhoz: Missale O. Cist. Aquae Frigidae (Lombardia) s. XV. OSzK. Clmae. 217. és ellenőrzésül egy „világi" kanonoki közösség számára írt Miss. Olomucense. s. XIV. OSzK. Clmae. 92.
