Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Két fogadalmi bronztábla
Nagyon óvatosan megfogalmazott feltevése, hogy az istenpár Sabazios— Kybelé, az isten meghatározásán alapul. Fölsorolja egy esetleges kelta értelmezés érveit (kalapács, méh), a szárnyas kérykeiont azonban nem tartja ebbe a körbe illeszthetőnek, ezért inkább a frig isten taurobolikus ábrázolására gondol. Az istennőt azért nevezi Kybelének, mert az gyakran párja Sabaziosnak. 21 A keleti meghatározás további érve, hogy a lelet 14. számú karperecén szerszám alakúak mellett egy kézfej formájú csüngő is van, amelyet D. Mano-Zisi „sabaziakusnak" minősít. A kelta értelmezést senki sem fejtette ki részletesen, de nyilván a jellemzően keltának tartott kalapács-attribútum szolgált alapjául. A többféle értelmezés lehetőségeit jól szemlélteti, hogy Ch. Picard a herkulesfürdői istennőt keltának, a tekijeit viszont Kybellének tartja. 22 Ügy tűnik azonban, hogy mind a keleti, mind a kelta meghatározás alaptalan. A keletit támogató érvek egyike sem kényszerítő erejű, súlyosak szólnak viszont ellene. Mano-Zisi nem vonta be ikonográfiái elemzésébe a herkulesfürdői darabot, csak egy addenda-cédulán említi, mint a tekijai ábrázolás legközelebbi párhuzamát, „amely a kelta vagy bennszülött jelleg kérdését veti föl". 23 Magának Kybelének nincs ilyen ábrázolási típusa; 24 mindkét domborművön hiányzik az oroszlán, a frígiai sapka és a többi Kybelénél—Sabaziosnál szokásos attribútum; 25 a szárnyas kérykeion és a kéz alakú csüngő nem kizárólag Sabazios jellemzője. 20 Mindez kérdésessé teszi a keleti értelmezést. Ugyanígy nem vezethető le meggyőzően a kelta ikonográfiából sem az istenpár ábrázolása. A kalapács nem kizárólag a kelta képzetvilágra jellemző: csak a Balkánon előfordul meg Vulcanus és a Kabirok ábrázolásain is; 27 a kalapácsos isten attribútumai közt egyelőre nem ismerünk szárnyas kérykeiont; baljában mindig edényt nem pedig kulcsot tart ; 28 Nantosvelta éppúgy és éppen azért nem lehet az istennő, mint Kybelé: nincs ilyen ábrázolása. 29 Ezek a mozzanatok a kelta értelmezés nehézségeire világítanak rá. A tekijai és a herkulesfürdői istenábrázolások eddigi meghatározását egyaránt jellemzi, hogy az ikonográfiái leírás összekeveredik bennük az értelmezéssel. Az ikonográfiailag meghatározott és ennek alapján megnevezett istenhez valamely ismert vallástörténeti összefüggés alapján rendelik hozzá az istennőt, ennek önálló ikonográfiái elemzését elmulasztva. Az istennő tehát azért Nantosvelta vagy Kybelé, mert ezek gyakran alkotnak párt Sucellussal ill. Sabaziossal. 21 Olykor azonban más néven is említi: 97. o.: Magna Mater; 115. o.: NantosveltaDémétér; 119. o.: Démétér. 22 I.m. 162. 1. jzet. A Macreától idézett mondat pontosan: qui va presque jusqu'à l'identité. 23 Az utána következők nem ezt a helyes felismerést fogadták el. Pl. Tatscheva-Hitova, M.: Wesenzüge des Sabazioskultes in Moesia Inf. und Thracia, in Hommages à M. J. Vermaseren III. Leiden, 1978. 1218.; Picard; i.m. 162. 24 Vermaseren: i.m. passim. 25 Schaef er, RE I A2 (1926) s.v. Sabazios; E i s e 1 e, ML IV. (1915) s.v. Sabazios. 26 Balkáni példa: Tatscheva-Hitova: i.m. 1227. 27 SNG coll. R. H. Euelpidis II. Louvain, 1975. XXVII. tábla, 1335—37. kép; W i e g a n d, Th. — G a e b 1 e r, H.: Die antike Münzen Nordgriechenlands. III. 2. Makedonia und Paionia. Berlin, 1935. XXIII. tábla, 25—27. kép. 28 Ésperandieu, E. : Recueiel général des bas-reliefs, statues et bustes de la Gaule romaine. Párizs, s. v. Dieu au maillet, Silvanus, Dis Pater. 29 Az istenpárról újabban: H a 11, J. J.: Les dieux gaulois en Alsace. RAE 22 (1971) 256—258.
