Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

A Szépművészeti Múzeum Ptahankh szobra

kritériumokat, amelyek egy szobor templomszobor jellegét egyértelműen meghatározzák. Ezen kritériumok közül több is megvan ezen az emléken. így a szövegben Ptahankh arról beszél, hogy ő részesül az Unennofer, ill. Ozirisz Abydos ura oltárán megjelenő áldozatokból. Továbbá felszólítja a Ptah templom írnokait, isten-atyáit, tu

c

b-papjait és felolvasó papjait, hogy az áldozati formula recitálásával biztosítsanak számára áldozatokat. Ptahankh ismert emlékei különböző helyeken álltak, s különböző célt szolgáltak. Hannoveri szobra, sírszobor volt, mint ezt M. Cramer is feltételezte publikációjában;

47 ezt támasztja alá a rajta levő felirat is.

48 A bécsi szobrot fogadalmi emléknek tarthatjuk, melyet talán Astarte memphiszi szentélyében helyezett el Ptahankh, vagy esetleg a nővére.

49 A firenzei sztélét Ptahankh ura, Ptahmesz memphiszi főpap tiszteletére állíttatta bizonyos „fiúi" kegyeletből és köteleségből. S külön királyi kegyből, vagy talán főpapi kegyből szobrot állíthatott saját magának is a Ptah templom valamelyik külső udvarában, ahol, mint az énekesek elöljárója és a memphiszi Ptah főpap szolgája tevékenykedett. LÁSZLÓ PÉTER 47 Cramer, M. : i. m. 91—92. 48 A feliratban a szobor tulajdonosa felszólítást intéz a „Nyugat iu

c

b-papjához és felolvasó papjához", hogy gondoskodjanak számára a halotti áldozatokról, s azzal dicsekszik, hogy ő a „nagy isten, a Nyugat ura" kegyeltje. 49 Astartenak feltehetően már a XVIII. dinasztia kora óta volt szentélye Memphiszben, a Ptah templom közelében — sőt H. Ranke véleménye szerint a Ptah templom körzetén belül. Cf. Ranke, H.: i. m. 416—417, és 417, 7. j; cf. B a d a w i, A.: Memphis. Cairo, 1947. 34; Leclant, J.: i. m. 500.