Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
A Szépművészeti Múzeum Ptahankh szobra
nyugvó jobb kézfejen, ott ahol az ujjak kezdődnek, egy szabályos kerek lyuk látható, amelynek az átmérője 0,9 cm, s mélysége 0,7 cm (5. kép). Ez ahhoz túl szabályosnak látszik, hogy véletlen sérülés legyen, de mindenképpen utólagosan véshették a kézfejbe. Rendeltetése ismeretlen. Ugyanezen az oldalon, a parókán, annak alsó széle felett 0,17 cm-re szintén egy kerek, kevésbé szabályos lyuk látható, amelynek a pereme azonban sérült, erősen kikopott. Meg kell jegyeznünk, hogy általában a szobor ezen az oldalon erősebb sérüléseket szenvedett. Az arc baloldala, különösen a száj körül sérült, az orr nagy része hiányzik. Ugyancsak töredezett ezen az oldalon a paróka alsó része, a nyitott jobb kézfej, a hátpillér alsó része. A talapzat bal elülső és hátsó sarka hiányzik. A jobboldalon a szobor csaknem teljesen ép, de mindkét könyök csúcsa letörött. A köpenybe burkolt alak, függőlegesen rovátkolt hosszú parókát visel, amely a füleket félig szabadon hagyja. Rövid szakálla van, melynek vége beleveszik a szobor felső vízszintes síkjába. Az enyhén hosszúkás, szabályosan ovális arcon a sérülések ellenére is látszanak a finoman kidolgozott, de nem részletgazdag arcvonások. Enyhén mandula vágású szemek, hosszú, a száj felett meglehetősen kiszélesedő orr, enyhén lekerekített csaknem vízszintes szemöldökök, széles száj és duzzadt ajkak jellemzik arcvonásait. Az áll lekerekített és közel van a szájhoz, melyen finom mosoly látszik. A szobor mértani kocka jellege nem hangsúlyozott. Az emlék ahhoz a típushoz tartozik, melyet J. Vandier a P. N. E. XI. B. alatt tárgyal, s ezen belül az a) alcsoportba sorolható. 7 Kvarcitból készült. Ezt a vörös színű durvaszemcsés kemény homokkövet a Gebei el-Ahmar-i kőbányákban bányászták, s felhasználása különösen kedvelt volt a XVIII. dinasztia uralkodása idején. 8 Az elülső, alul enyhén kifelé hajló függőleges felületet 8 vízszintes, jobbról balra írt feliratsor borítja. A legalsó sor rövid, s csupán pár jelből áll, melyeket sorzáró vonal nélkül a kihajló, már csaknem vízszintesbe átmenő lábfej-részre úgy szorították oda. Ez a vízszintes felirat a következő:
