Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)

A budapesti gyűjteményben levő, Sir Godfrey Knellernek tulajdonított „Női képmás" szerzőségi problémái

nak, az anyagszerű ábrázolásnak a mester művészetéhez fűződő stiláris kapcsolata az ismertetett analógiák alapján — úgy véljük — rendkívül meggyőző. Mindezek alapján képmásunkat — erényeivel és hibáival egyetemben — Lely reprezentatív udvari barokk stílusa hiteles tolmácsolójának tekinthetjük, mely betekintést nyújtva a késő 17. század gondolkodásmódjába, teátrális életstílusába, megelevenítve a brit főúri körök fényűzően elegáns környezetét, különös öltözködési szokásait, közvetítve, ha kissé bágyadtan is, Lely koncepcióját a „Restauráció" korának női szépségideáljáról — művészi kvalitásai mellett — komoly kultúrtörténeti értéket képvisel, s ebben a minőségében teljesebbé teszi angol festészeti gyűjteményünkben a késő Stuart-kor bemutatását. BENKÖ ÉVA