Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
A budapesti gyűjteményben levő, Sir Godfrey Knellernek tulajdonított „Női képmás" szerzőségi problémái
Egyelőre megválaszolatlan probléma, hogy ki volt a szóbanforgó arcképünkön ábrázolt, a Kende-féle aukciókatalógusban jogosan „Előkelő hölgy"-nek minősített személy, akinek a társadalmi státuszát első pillantásra elárulja fényűző környezete, elegáns otthoni öltözete, 30 s maga az egész kép, mely udvari, vagy főúri miliő atmoszféráját sugallja. Az arcvonások sematikus megfogalmazása, s ennek következtében a bágyadt jellemzés a fentieknél többre nem enged következtetünk. Az az álmatag tekintet, az ún. „Lely look" (a mandulavágású szemre boruló vastag szemhéj, 1. 28., 37—39. kép), mely a festő 60-as, 70-es években készült női portréinak egyik karakterisztikus vonása, képünkre nem jellemző. Ha portrénkat nem is tekinthetjük a pszichológiai éleslátás csúcsteljesítményének, e negatív vonása mellett erényekben is bővelkedik, s itt a haj, nyak, kar, kéz, ruha modellálásának szépségeire, s azokra a festői értékekre gondolunk, melyek a porcelánszerű arc, dekoltázs és kéz finom megfestésében, továbbá a merész, lendületes ecsetkezelésről tanúskodó ruha, s a palástot szegélyező ezüstösen csillogó rojtok holland hatást tükröző, rendkívül tetszetős anyagszerű megörökítésében jutnak kifejezésre. Azonban ezek mellett a pozitív vonások mellett festői vonatkozásban egykét negatívumra is rá kell mutatnunk. A parkrészletnek képünkön észlelt lilás tónusa Lely több művén, így „The Little Girl in Green" (Chatsworth, Devonshire gyűjt.), 40 ,,Sleeping Nymphs by a Fountain" (Dulwich College Picture Gallery), 41 „Mary II when Princess" (British Royal Coll.) 42 című festményein, vagy a Portsmouth-i hercegnő említett képmásán (37. kép) 43 is feltűnik, s harmonikusan olvad bele valamennyi felsorolt kompozíció színvilágába, azonban portrénkon ez a lilás árnyalat kissé kiesik a festmény tónusából. További negatívumnak érezzük az ajkak festői megfogalmazásának módját, melyeken hiába keressük a sajátkezű Lely műveken észlelt fényreflexeket, melyek a szájat élővé, plasztikussá teszik. Ugyancsak túl erősnek véljük az ajkak élénk piros színének a szemhéj szélén, s a szem sarkában jelentkező reflexét. Ezt a jelenséget hiteles Lely műveken, legalábbis azokon, melyeket módunkban állt megtekintenünk, ilyen hangsúlyosan nem észleltük. Feltehető, hogy az utóbbiakért a kép egy esetleges restaurálása a felelős, azonban a múzeumi restaurátori naplóban erről nem találtunk feljegyzést, másrészt a festménynek a múzeumba kerülése előtti sorsáról semmit sem tudunk. 4 '' Az a körülmény, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának katalógusában Godfrey Kneller műveként feltüntetett „Női képmás" vizsgála39 Főúri körökben ennek a fesztelen otthoni öltözetnek a viselete reggeli, vagy délutáni fogadások alkalmából, alacsonyabb rangúak társaságában, ennek a társadalmi osztálynak a felsőbbrendűségét volt hivatottt kifejezésre juttatni, azt a privilégiumát, melynek értelmében őket nem kötötték a „decorum"-nak ugyanazok a szabályai, mint a rangjukon aluliakat, akiknek magasabb rangúak társaságában az etikett szabályai szerint díszruhát kellett viselniük (1. Marly, D. : Undress in the Oeuvre of Lely. Burlington Mag., Vol. 120. November 1978. 749.). 40 Millar, O.: Sir Peter Lely. London, 1978. Kat. sz. 20. I. színes t. 41 Uo. kat. sz. 25. II. színes t. 42 Gibson, R., Roberts, K.: British Portrait Painters. London, 1971. 12. t. (színes). 43 Connoisseur, Vol. 200 (February 1979), színes kép: 1.: külső címlap. 44 Ezen a téren komoly segítséget nyújtott volna C. H. Collins Baker fentiekben már említett műve (Lely and the Stuart Portrait Painters, 1912), melyben a szerző behatóan foglalkozik Lely kolorizmusával, s melyet sajnos nem állt módunkban megszerezni.
