Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
A budapesti gyűjteményben levő, Sir Godfrey Knellernek tulajdonított „Női képmás" szerzőségi problémái
karját falikút kávájára támasztja, bal kezében három fehér virágot tart, jobb kezét ölében nyugtatja. „V" alakban mélyen kivágott, barnás-vörös tónusú atlaszselyem ruhát visel, melynek dús redőiből szürkés-fehéren türemlik ki az ingvállnyak, s a könyök alatt a gazdagon redőzött, szélesen visszahajtott ingujj. Világos barna vállkendőjét gyöngysor tartja, s melltű fogja össze és erősíti ruhájához. Szürkés-zöldes színű, sötét tónusú palástját ezüstös fényű rojt szegélyezi. A falikút kávája felett hosszú bajuszú szakállas férfifej (vízköpő?) részlete látható (itt a kép kissé elmosódott), s az ábrázolt háta mögött kőkorlát, fölötte — összeboruló lombsátrak mögött — parkrészletbe nyerünk betekintést. A fentiekben már említett S. Kende cég aukciókatalógusait lapozgatva szóbanforgó portrénk egy számunkra eddig ismeretlen változatának reprodukciójára bukkantunk,'' mely ott ugyancsak Lely alkotásaként szerepel. 7 A festmény látszólag ugyanazt a szép fiatal nőt ábrázolja, akit a mi portrénk. Az ábrázolt beállítása, hajviselete, ruhája megegyezik a képeken, csak a környezetben mutatkozik valamelyes eltérés. A fő különbség azonban a színekben rejlik. 8 A háttérben feltűnő parkrészlet a képünkön láthatónak a hasonmása, csak a bal oldali szobrocskák kartartása között mutatkozik csekély eltérés. Arcképünkkel kapcsolatos vizsgálódásaink során olyan motívumokra bukkantunk, melyek festményünkön kívül több Lely nevéhez fűződő képmáson is előfordulnak. Portrénkhoz hasonlóan valamennyi orangerieben ülő, laza, mélyen kivágott, dúsredőjű ruhát viselő, kezében virágot, vagy palástja redőit tartó szép fiatal hölgyet ábrázol hölgyünkéhez hasonló beállításban. A motívumok között a legjellegzetesebb az a parkrészlet, mely kisebbnagyobb változtatással valamennyi szóban forgó képmás jobb oldali hátterében látható. Festményünkön (24. kép) és annak ismertetett változatán hatalmas lombú fák előtt szökőkutat láthatunk kis köralakú medencével, melyet a nézővel átellenes oldalon három lépcsősor félkörívben vesz körül. A lépcsőket mindkét oldalon egy-egy kőtalapzat zárja le, melyek mind a jobb, mind a bal oldalon kőkorlátban folytatódnak. A posztamensszerű kiképzéseken egy-egy könnyed, játékos nőalakot ábrázoló szobrocska áll. Igen jellegzetes a szökőkút hátterét képező fák törzsei által alkotott „árkádsor". Képünk jobb széléről széles levelek nyúlnak a képmezőbe, melyek közül az egyik a jobb oldali szobrocskát szinte kettészeli. Ugyancsak sajátos motívum az a többkaréjú, szaggatott szélű lombrészlet is, mely élesen rajzolódik ki a park egét takaró felhőn. Lely „Madám Parson"-t ábrázoló arcképén (J. Verkolje 1683-ban készített mezzotintója Lely festménye után, 25. kép), ü felvonultatja képünk parkrészletéfi Talán nem érdektelen itt megjegyeznünk, hogy a Lely műhelyben a mester halála után kb. 100 eredeti festményt és számtalan másolatot vettek számba; egy-egy személyről sokszor 9, 10, sőt a Cleveland-i hercegnőről pl. 12 képmás készült (1. „Sir Peler Lely's Collection", Burlington Mag., Vol. 83, August 1943. 188—91). Az újabb irodalom egyik fő törekvése az eredeti műveknek a műhelymunkáktól való elkülönítésére irányul. 7 Verst. 21. Jan. 1921, Nr. 15. Repr.: Verst. 1. Dez. 1919, Nr. 32. (Festményünknek, s szóbanforgó változatának reprodukcióját a fenti két katalógusban tévedésből felcserélték.) 8 A katalógusban a festményre vonatkozó következő felirat olvasható: „Sir Peter Lely: Porträt einer vornehmen Dame in einem Parke sitzend. Kniestück, en face. Dekolletiertes, orangegelbes Kleid mit grauem Umhängtuch." A képek méretben is kissé különböznek; a változat 125x95 cm. 9 Smith, John Ch.: British Mezzotinto Portraits being a descriptive catalogue. London, 1884. Ill, 1423, John Verkolje: kat. sz. 3.
