Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
Madonna gyermekével. Lorenzo Ghiberti műhelyéből származó terrakotta stílusa és keletkezési ideje. I.
munkálatainak kikövetkeztetett periodizálása mutatja, hogy a reliefmezők jelenetes darabjait 1414—16 és 1416—19/20 között készítették el. 17 E jelenetes domborművek közül kettőn, a Királyok imádásán és a Gyermek Jézus a templomban reliefen látunk terrakotta szobrunk témájával egyező, vagy részben egyező, ülő szobor megmunkálását. Fontos idéznünk mindkét részletet, hiszen szobrunkkal foglalkozó Balogh Jolán féle dolgozat e két ülő alakot említette stílusanalógiaként. Való igaz, alapvető különbségeket az ülő motívum esetében, nem mutathatunk ki a bronzban cizellált, illetve terrakottába formált ülő Máriák és Jézus között — de a redővetések vonalas elrendezésének tüzetesebb vizsgálata újabb, eddig nem észrevett eltérésekre utal. Míg a bronzkapu ülő Máriáján a köpenyvetés a szabályosan állított vagy fektetett S motívumot mutatja, mely a redők széleinek hullámait grafikusan feloldja, a felületek lágyritmusú beosztását kalligrafikusán felaprózza, addig szobrunk néhol pasticcio formáin a grafikai vonalvezetés fegyelme átadja helyét a szobrászi formálás technikájában otthonos kéz tömött formákat mintázó törekvésének. A sajátkezű Ghiberti-bronzon nemcsak a befejező ötvös-cizellálás munka eredménye a rajzos-felületi össznézet, hanem síkművészet, a táblaképfestészet (Lorenzo Monaco) bevett, jól begyakorolt, könnyedén tovahaladó vonalképzésének hatása is. A Három királyok ülő Máriája köpenyén a gyermek mögötti, félköríves, majd a kar felett elvezetett, fektetett motívumban, az oldalnézetből is megfigyelhetően bal oldalról középre vezetett öbölben, Mária bokáinál elhelyezett hurok-részletben közvetlen kapcsolódást látunk Lorenzo Monaco képeihez 1 * — az Evangélisták és más szereplőnél is megfigyelhető „torlódó" motívum, az egymás fölött vagy mellett többször ismétlődő S hurok — ugyancsak Lorenzo Monaco és műhelyének motívumkincse. A fioriturák és a „torlódó" motívumok elmaradtak szobrunktól: ha időben közvetlenül kapcsolódna e jelenetes bronzok valamelyik modellójához (emlékeztetőül: 1414—16/20) akkor miért mond le a terrakotta mintázója az ez években magától értetődően általános, aprózó részletekről? Olyan nehézség merül fel itt, szobrunknak ez oldalról megközelített datálási kérdésében, mely, úgy vélem, látensen megmarad akkor is, ha a továbbiakban két további, Ghiberti műhelyből idézett ülő alakot is bevonunk az analógiák körébe. EISLER JÁNOS 17 Krautheimer, R. : i. m. 110—112 Schlosser, J., von: i. m. 33—36 Seymour, Ch.: i. m. 40—42.
