Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)

Sevres 50-festő?

lehet kétséges a két váza festőjének azonossága. A vázaforma is azonos, olyan részletekig, mint a közepük fölött kiugró csavart fülek, vagy a száj és a láb profilja, ami a két váza fazekasműhelyének azonosságát bizonyítja. A sévres-i vázát Trendall az AV I csoporton belül a róla elnevezett Sèvres 50-festőnek attribuálta. Ezen kívül még egyetlen vázát tulajdonított neki, egy torontói amphorát.

0 Ezzel is számos hasonlóság köti össze a budapesti vázát: az A. oldalon a koncentrikus körök a síremléktalapzat díszítésére; a B. oldalon a jobb oldali ifjú felsőteste a sèvres-i amphoráéhoz hasonlóan a budapestit ismétli, csak lábai lépő mozdulattal vannak ábrázolva. Feltűnő egyes jellegzetes részletek megegyezése, mint a koszorút tartó, befelé forduló jobb kéz és a köpenybe burkolt bal kézben tartott bot motívuma a két ifjúnál; a torontói vázán az ifjúval szemben álló nőalak köpenybe burkolt bal keze a budapesti váza A. oldalának álló ifjúalakján van ugyanígy megrajzolva. A budapesti és sèvres-i amphoráéval egy kéznek kell tulajdonítani az A. oldalán sírsztélén ülő gyászoló nőalaknak a budapestivel való részletekig pontos megegyezése, valamint a kép alatti maeander-szalag rajzának a budapestiével és a torontóival való azonossága alapján a Yale University Art Gallery egy amphorájának képét is (11—12. kép), amelyet Trendall a képek átfestése miatti óvatosságból csak általánosságban sorolt az AV I csoportba.

7 Ez a négy, kétségtelenül azonos kézre valló váza alkotta eddig a Sèvres 50-festő oeuvre-jét.

8 Kérdéses azonban, fenntartható-e az a felfogás, hogy nemcsak összefüggő, hanem valóban önálló csoportot is alkotnak. A kérdés jogosultsága azonnal nyilvánvaló, ha a budapesti amphorát a baranellói múzeum egy amphorájával vetjük össze (13—15. kép).

9 Az ismeretlen lelőhelyű molisei váza A. oldalának álló ifjú- és gyászoló ülő nőalakja tükörképes ismétlése a budapestieknek, néhány kisebb eltéréssel, mint a nőalak háromnegyed nézet helyett profilban megrajzolt arca, vagy a bot a baranellói ifjú kezében, amelynek motívumát azonban a budapesti váza B. oldaláról már ismerjük. Még közelebbi a B. oldalak kapcsolata: a két szembeforduló alak szkémájának tökéletes azonosságán túl az olyan részletek érdemelnek különösebb figyelmet, mint a két alak alsó köpenyredőinek szegélye, amely egyetlen nagy félkörívbe foglalja a jelenetet, az alakok mögött a földre lelógó köpenyvég gyűrődése, a hurokszerű vonalak a köpenyeken a ráncok jelzésére és a jobb oldali ifjak köpenybe burkolt, botot fogó bal keze, a kar alatt lelógó köpenyvég ívelt vonalával. A két váza hasonlósága azonban még tovább követhető, és kiterjed a vázaforma részleteire, továbbá a szájperem, a nyak és a váll ornamentális díszítésére is, elsősorban pedig a fülek alatti növénydíszre, amelynek komplex motívuma a fehér járulékos díszítés részleteiben is megegyezik. 6 LCS, 393. A torontói váza : Robinson — Harcum — Iliffe: Catal. Greek Vases. Toronto, 1930. 389. sz., pl. 69; LCS, pl. 152, 3—4. A sèvres-i vázát már Beazley (i. m.) az AV-csoportba sorolta. 7 LCS, 397, 265. sz. és pl. 154,6 (a korábbi irodalommal). A 11—12. képen közölt fényképekért a Yale Unversity Art Gallery-nek tartozom hálás köszönettel. Gift of Rebecca Darlington Stoddard. 8 Szilágyi: i. h. (fent 1. jegyz.), a budapesti és new haveni váza attribuciója; egyetértőleg Trendall: LCS, Suppl. I., 70. 11 D a r e g g i, G. : Ceramica greca e italiota nel Museo di Baranello. Quaderni dellTstituto di Archeológia dell'Università di Perugia 5, 1977. 46—47 (a korábbi irodalommal) és pl. 21 (erről a fenti 13—15. kép).